"Rachel Ray, egy elszegényedett polgári család szépreményű leánykája, akinek életét két ellentétes vonzás: a bigott vallásosság eszméinek való megfelelés és az ifjúi szív hevülete teszi pokollá. Özvegy édesanyja és hitbuzgó, ugyancsak özvegy nővére olyan elvárásokkal terhelik a leányt, amelyekkel aligha egyeztethető össze fellobbanó szerelme az öntörvényű, karrierjét egyengető városi ifjú, Luke Rowan iránt. A kisebbik lányát rajongva szerető, ám roppant határozatlan, s mások ítéletén csüggő anya akaratlanul is egyre több akadályt gördít leánykája útjába. A szerelmesek helyzetét még tovább nehezíti a nagy múltú, ám annál ihatatlanabb sört főző cég csökönyös vezetője, Mr. Tappitt és ármánykodó felesége, valamint a kisváros pletyka- és botrányéhes polgársága. E színes kavalkádban szikrázik föl Trollope sziporkázó humora, máig szórakoztató ironikus hangvétele, páratlan egyházkritikája és kiváló karakterábrázolása, amelyekhez képest a történet már-már másodlagossá válik."Mostanában sikerült vegyesen kiválasztanom azokat a regényeket amiket olvasok, hiszen volt itt vérfarkas, bűnügy, romantika és most egy kis tizenkilencedik század. :) Ezt hívják változatosságnak. :)
Anthony Trollope nevével most találkozok először és remélhetőleg nem utoljára, mivel már számos könyv került ki a tollából. Az író ebben a regényben rendkívül szórakoztatóan mutatja be a tizenkilencedik század emberét valamint a korra jellemző értékrendet és konvenciókat. Mindemellett ki kell emelnem a gyakori ironikus hangnemet is, ami kifejezetten emelte a könyv színvonalát. A szereplőktől néhol falra tudtam volna mászni, főleg Rachel nővére, Mrs. Prime húzta ki nálam a gyufát. Valószínűnek tartom, hogy az író nem véletlenül ábrázolta ilyennek, mert biztos vagyok benne, hogy az ellenszenvessé tétele volt a cél. Hát ez maradéktalanul sikerült is. Néhol annyira elviselhetetlenül viselkedett, hogy sikerült is felidegesítenie. :) Ellenben Rachel Rayt megszerettem, nagyon kedves szereplő volt az egyébként is szórakoztató regényben. :)
Mindezek mellett szeretném megemlíteni az író kikacsintásnak szánt párbeszédeit is. Ezek néha kifejezetten viccesek voltak, ugyanis ilyenkor kifigurázott egy-egy szituációt vagy emberkét. :) Azt hiszem George Eliott írónál találkoztam hasonló megoldással. Szerintem haláli. :)
Ha esetleg a BBC úgy döntene, hogy szeretne még hasonló regényeket megfilmesíteni, akkor íme egy megfelelő alany, ami csak erre vár. :) Szerintem remek film készülne belőle, legalábbis az elképzelés ami a fejemben van azt mutatja. Kár, hogy a kedves olvasók ezt nem láthatják. :D
A könyvért köszönet a Lazi kiadónak!
Értékelés: 10/8
Mások is olvasták:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése