2010. április 13., kedd

Maggie Stiefvater: Shiver

Gracet valamikor kislány korában elragadják a farkasok, ám egy gyönyörű sárgaszemű farkas megmenti őt a karmaik közül. A lány és a farkas között innentől kezdve valami különös kapcsolat alakul ki és nem tudnak egymástól elszakadni. Ám ez a kapcsolat eleinte csak annyiban mutatkozik meg, hogy a sárgaszemű farkas néha odalopódzik a ház elé ahol Grace lakik. De aztán egy nap, különös körülmények között mégis találkoznak...

Mindenki annyi szépet és jót írt erről a könyvről, hogy úgy éreztem engem is magával tud majd ragadni. Nagy kuncsorgás, szépen nézés, meg minden földi jó bevetése a kedves kolleginánál, hogy én is hadd olvassam el, ez nekem hű de nagyon fog tetszeni. De csalódtam....

Az első pár oldal elolvasása után úgy véltem engem is be fog szippantani a történet, mint néhány másik könyvesbloggert is. Tetszett ahogy az írónő kivitelezte, hogy hol az egyik hol a másik szereplő szemszögéből láttuk a dolgokat. Ám a századik oldal környékén határozottan elkezdtem unni. S hogy miért? Mert számomra nem okozott akkora élményt, nem volt meg az hűha érzés amit vártam tőle. S egyszer csak azt vettem észre, hogy már annyira nem is érdekel engem ez az egész, még ha az utolsó oldalakon fel is fog pörögni az esemény.

Mindemellett nem is igazán sikerült azonosulnom a főszereplőkkel sem, valahogy most olyan kívülállónak éreztem magam, pedig általában képes vagyok beleélni magam egy-egy szereplő bőrébe. :D Ráadásul Grace szüleit sem igazán sikerült megértenem, hogy miért hanyagolják ennyire a lányukat. Hisz még is csak az övéké? Szóval kicsit fura volt, hogy be se néznek hozzá és abszolút észre sem veszik, hogy valaki alszik a lányukkal. De szerintem a mai fiatalság biztosan örülne, ha a szüleik ilyenek lennének. :)

Ja igen, még mielőtt elfelejtem. :) Nagyon ötletesnek találtam, hogy a kiadó a szöveget kék színben nyomtatta, ezzel is érzékeltetve ezt a különös atmoszférát. Klassz, nagyon klassz. :)

Értékelés: 10/6

Mások is olvasták:
Amadea: ITT
Nancy: ITT
Nita: ITT
Francica: ITT
Könyvmolyok: ITT

Következő bejegyzés Dennis Lehane: A titokzatos folyó című könyve lesz.

11 megjegyzés:

Joeymano írta...

Hmmm, hmmm, hmmm, most akkor nekem jó lesz, ha én ezt elolvasom, vagy nem? :D

Christina alias Pöfivonat írta...

Attól függ. :) Valakinek bejön valakinek nem. Szerintem eléggé megoszlik a társaság, de szerintem egy próbát megér. :)

Niki írta...

Én ma megyek érte a könyvtárba, kíváncsi vagyok. ;o)

Christina alias Pöfivonat írta...

Fogsz róla bejegyzést is írni?

Niki írta...

A könyvtárról? :o)))
Amúgy úgy tűnik nem fogok tudni menni, szakad az eső, Gyerkőccel így nem lehet.
Amúgy majd fogok írni róla, valamikor, amikor sorra kerül. ;o)

Joeymano írta...

@Niki: gumicsizma, esőkabát a gyerkőcre, aztán hadd ugráljon a pocsolyában. :D Ezt csak azért mondom, mert ma annyira pocsolyában ugrálhatnékom volt. :D:D

Christina alias Pöfivonat írta...

Engem nehogy kihagyjatok, a pocsolya ugrálásból. :D

@Niki: akár a könyvtárról is írhatsz. :D Legalább tudjuk, h néz ki.

@Joeymano: Nem tudod, megtagadni önmagad. :D:D

Joeymano írta...

Nem fogunk, csak hozz gumicsizmát. :)
És sosem akartam megtagadni önmagam. :P

Christina alias Pöfivonat írta...

Azért is mondtam. :D Valami ilyesmire számítottam tőled. :)

Orsi írta...

Sziasztok!
Most találtam rá az oldalra. Én nagyon szeretem a Shivert :) Nagyon jó könyv :) Ha érdekel a könyv akkor látogass el az oldalamra: http://shiverborzongas.blogspot.com/

Üdv

Veronika írta...

Én is elolvastam... Igaz, én nem vártam tőle semmit, direkt nem olvasom most már el a kritikákat, csak miután elolvasok valamit :-))
És azt kell mondjam, nekem nagyon tetszett. Nem is maga a történet, az elég egyszerű, bár nagyon érzelmes... A stílus. A hangulat. Sztem valami elképesztő. Rám nagyon megnyugtatónak hatott... Annyira finom, annyira lágy az egész, mintha líra lenne, mégis fiatalos, elvégre tiniknek szól (bár én már rég nem vagyok tini ...)És ez a "kék" hangulat, ez a törékenység, finomság mindvégig meg tud maradni, még a kicsit izgalmasabb részeknél is.

Én mindenkinek csak ajánlani tudom. Nyugalomban kell olvasni. Nem egy elsöprő könyv ugyanis, hanem egy kis dalocska a léleknek... engem felmelegített....