Dan Simmons: Hyperion

"Egy pap, egy katona, egy költő, egy tudós, egy nyomozó, egy templomos kapitány és egy diplomata. Hét ember, hét teljesen eltérő életút. S ami közös bennük: a Hyperion. A 29. században az emberiség uralma galaxisokra terjed ki, polgárai gyarmatbolygók százait népesítik be. A Hegemóniát azonban külső és belső veszélyek is fenyegetik: küszöbön áll a háború a barbár Számkivetettekkel, miközben az emberi civilizáció életét segítő, kiismerhetetlen MI-k rejtélyes terveket kovácsolnak. A pattanásig feszült helyzetben hét zarándok indul útnak egy peremvidéki bolygó, a Hyperion felé. Úticéljuk a téridő törvényeinek fittyet hányó, legendás Időkripták, és a félistenként tisztelt, rettegett gyilkológép, a Shrike. Heten vágnak neki az útnak, ám közülük csak egy élheti túl a zarándoklatot. Annak az egynek viszont teljesülhet leghőbb kívánsága."

Személy szerint nem vagyok science fiction rajongó (azt hiszem ez a korábbi bejegyzéseimből már kiderülhetett) de ez nem tántoríthat el attól, hogy egy ilyen nagyszabású történettel kecsegtető művet ne vegyek a kezembe :). Az érdeklődésemet az is csigázta, hogy Simmons 1990-ben megkapta érte a Hugo-díjat (egyik legrangosabb science fiction díj), minden bizonnyal nem érdemtelenül. Nagy várakozással vágtam hát neki a történetnek.

Ahogy a fülszöveg írja, a hét főszereplőt eltérő motivációk vezetik a Hyperion nevű planétára, hogy egy veszélyes zarándoklat végén találkozzanak a misztikus, pengetestű Shrikével. Az utazás közben mindenkinek el kell mesélnie a társainak, hogy mi okból indultak neki ennek az útnak, miközben tudják, hogy van közöttük egy áruló is, akinek célja lehet az út szabotálása és a többiek félrevezetése. A zarándokok történetei izgalmasak, elgondolkodtatóak és néhol igencsak szívszorítóak. Utóbbi talán a tudós és lánya történetére a leginkább igaz, bár Merin és Siri kapcsolata is eléggé megható. A sok részletből pedig lassacskáán összeáll egy nyomasztó, összeesküvésekkel átszőtt jövő képe ahol éppen egy mindent elsöprő csillagközi háború bontakozhat ki.A főszereplők is igen különböző személyiségek, ráadásul jól kidolgozottak, nem éreztem sablonosnak őket.

Nem éreztem egyszer sem, hogy vontatott vagy unalmas lenne valahol a regény, éppen ellenkezőleg. A Hyperion világa kellően összetett és izgalmas, igaz, sok kérdésre nem kapunk ebben a könyvben választ, majd csak a következő részben. Tetszett az is, ahogy a szerző elképzelte az emberiség jövőjét és egy lehetséges környezetét, ahol egy óriás fa is lehet egy űrhajó, vagy ahol a tehetősebbek akár kapukat nyithatnak az otthonukból más világokba. De ez csak pár kiragadott dolog, ennél jóval több van a történetben. Nem akarok spoilerezni, mellesleg akkor oldalakat írhatnék :) Inkább olvassátok el, mert ez a könyv ékesen bizonyítja, hogy a science fiction sokkal többről szól, mint űrutazásról, robotokról meg hasonló dolgokról :)

A könyvért köszönet az Agave kiadónak!

Értékelés: 5/6 :)

Mások is olvasták:
Könyvvizsgálók: ITT
Nima: ITT
Memoir: ITT