"Eljött az idő. Mindennapjaid Városa alatt már vár rád az Erdő. A szépség, a varázslat - a titkok és veszélyek erdeje. Az Erdő, amelyről évszázadokig megfeledkeztünk. Erdő és Város rendje azonban felborult. És ezúttal immár puszta létezésünk a tét. Alá kell szállnunk újra. Ne hozz magaddal semmit. Térképeid és fegyvereid hátráltatnak csak. Egyedül az ösztöneidben bízhatsz. Odalenn három szabály van:
- Sose hazudj!
- Sose maradj hét napnál tovább ugyanott!
- És soha, de soha ne köss alkut a Sárkánnyal!
Gyere.
A Varázserdő már vár..."
Most először ragadtam a kezembe Gaál Viktor könyvet. Sokáig halogattam, gondolkodtam melyikkel is kezdjem, végül a Varázserdő volt az egyetlen ami szépen lassan beslisszolt a kezembe. Gondoltam, ha már így alakult akkor essünk neki ennek.
A könyvesbloggerek elmondása alapján valami eszméletlenül jó könyvre számítottam, ám a végeredmény annyira azért nem lett fényes. Gaál Viktor csodásan ír, ez nem kétséges, de az első oldalak után először nem tudtam hova tenni a könyvet. Nem láttam az összefüggést a fejezetek között, és az sem könnyítette meg a dolgomat, hogy minden rész kapott egy-egy címet. Ettől az egésznek olyan hatása volt, mintha egy mesekönyvet tartanék a kezemben. De nem is álltam messze az igazságtól, mert ahogy haladtam előre az oldalakkal, úgy sejlett fel előttem a történet, és végül rájöttem hogy a Varázserdő maga a mese. És amikor a kulcs előttem volt, képes voltam másképp olvasni, képes voltam értelmezni és elkezdett érdekelni. Így a végeredmény, megváltoztatta a véleményemet és így fog kapni egy szép négyest. :)
Érdekessége a könyvnek, hogy ahányan olvassuk annyi szemszögből értelmezzük a történetet. Elolvasva a többiek bejegyzését arra jutottam, hogy senki nem azt látta hangsúlyosnak amit én. Ugyanis számomra a Varázserdő azt jelenti, hogy vigyázzunk a körülöttünk lévő természetre, legfőképpen a fákra, hiszen a természet maga a csoda. Nem pedig a tégla- és betonházak amik körülvesznek minket. Az a sok mocsok, ami az utcákon hempereg, mind-mind csak ront a környezetünkön. És az ember az egyetlen élőlény, ami képes lerombolni amit maga a természet hozott létre.
"Fáradhatatlanul járja a különböző helyeket, viszi annak hírét, miféle csodás-szörnyű dolgok estek meg idelenn a Varázserdőben. Mesél fáradhatatlanul, annak reményében, hogy az emberek megértik végre."
Annak ellenére, hogy rövid a könyv mégis három napig bújtam a sorokat. És nem azért, mert nem volt időm rá, hanem mert egy-egy fejezetet többször is elolvastam, hogy teljes mértékben átéljem, megértsem a könyv mondanivalóját. Ha kezedbe veszed ne számíts arra, hogy csak úgy leteszed és a kezedbe veszed a következő olvasnivalót, mert még utána is emészted és gondolkodsz róla, hogy mi az amit számodra üzen. Ezért ajánlatos előtte kényelembe helyezni magad, hogy minél könnyebben átadd magad a történetnek, hogy te magad is bejuss abba a bizonyos Varázserdőbe.
Mások is olvasták:
Joeymano: ITT
Heloise: ITT
Olvasok: ITT
Könyvesem: ITT
Most először ragadtam a kezembe Gaál Viktor könyvet. Sokáig halogattam, gondolkodtam melyikkel is kezdjem, végül a Varázserdő volt az egyetlen ami szépen lassan beslisszolt a kezembe. Gondoltam, ha már így alakult akkor essünk neki ennek.
A könyvesbloggerek elmondása alapján valami eszméletlenül jó könyvre számítottam, ám a végeredmény annyira azért nem lett fényes. Gaál Viktor csodásan ír, ez nem kétséges, de az első oldalak után először nem tudtam hova tenni a könyvet. Nem láttam az összefüggést a fejezetek között, és az sem könnyítette meg a dolgomat, hogy minden rész kapott egy-egy címet. Ettől az egésznek olyan hatása volt, mintha egy mesekönyvet tartanék a kezemben. De nem is álltam messze az igazságtól, mert ahogy haladtam előre az oldalakkal, úgy sejlett fel előttem a történet, és végül rájöttem hogy a Varázserdő maga a mese. És amikor a kulcs előttem volt, képes voltam másképp olvasni, képes voltam értelmezni és elkezdett érdekelni. Így a végeredmény, megváltoztatta a véleményemet és így fog kapni egy szép négyest. :)
Érdekessége a könyvnek, hogy ahányan olvassuk annyi szemszögből értelmezzük a történetet. Elolvasva a többiek bejegyzését arra jutottam, hogy senki nem azt látta hangsúlyosnak amit én. Ugyanis számomra a Varázserdő azt jelenti, hogy vigyázzunk a körülöttünk lévő természetre, legfőképpen a fákra, hiszen a természet maga a csoda. Nem pedig a tégla- és betonházak amik körülvesznek minket. Az a sok mocsok, ami az utcákon hempereg, mind-mind csak ront a környezetünkön. És az ember az egyetlen élőlény, ami képes lerombolni amit maga a természet hozott létre.
"Fáradhatatlanul járja a különböző helyeket, viszi annak hírét, miféle csodás-szörnyű dolgok estek meg idelenn a Varázserdőben. Mesél fáradhatatlanul, annak reményében, hogy az emberek megértik végre."
Annak ellenére, hogy rövid a könyv mégis három napig bújtam a sorokat. És nem azért, mert nem volt időm rá, hanem mert egy-egy fejezetet többször is elolvastam, hogy teljes mértékben átéljem, megértsem a könyv mondanivalóját. Ha kezedbe veszed ne számíts arra, hogy csak úgy leteszed és a kezedbe veszed a következő olvasnivalót, mert még utána is emészted és gondolkodsz róla, hogy mi az amit számodra üzen. Ezért ajánlatos előtte kényelembe helyezni magad, hogy minél könnyebben átadd magad a történetnek, hogy te magad is bejuss abba a bizonyos Varázserdőbe.
Értékelés: 5/4
Mások is olvasták:
Joeymano: ITT
Heloise: ITT
Olvasok: ITT
Könyvesem: ITT
1 megjegyzés:
Nekem is ez jött le, csak én nem árultam el a blogon senkinek. :)
Megjegyzés küldése