Sinead Moriarty: Született szülők

"Ismét itt van Emma, a "Babablues" szeleburdi hősnője, és továbbra is gyerekre vágyik. Két éve hallgatja biológiai órája ketyegését meg mások intelmeit, hogy jó lesz igyekeznie. Pedig rajta és sokat szenvedett férjén, Jamesen nem múlik: ők a fejen állástól kezdve a lombikbébiprogramig mindent kipróbáltak. Emma végül úgy dönt, hogy lemond a szaporodás legáltalánosabb módjáról, és az örökbefogadást választják (ami ellen, némi agymosás után, Jamesnek sincs kifogása) - az úgyis könnyebb, gyorsabb, kevésbé fájdalmas. Emma legalábbis ezt képzelte. Hamar ráeszmél azonban, hogy sok mindent kihagyott a számításból, a többi között azt, hogy csak külföldön, például Oroszországban vannak örökbe adható gyerekek. Továbbá bizonyítaniuk kell Jamesszel a rettegett szociális munkásoknak, hogy alkalmasak egy baba felnevelésére. Valamint nem árt, ha beszélnek pár szót oroszul, rendelkeznek némi ismerettel az orosz kultúráról, megfelelő ajánlókat találnak - vagyis az örökbefogadás tető alá hozása egyáltalán nem egy leányálom. És ha ez nem kergeti őrületbe szegény Emmát, akkor megteszik a családtagjai meg a barátnői."

Az első rész után hülyeség lett volna nem egyből kezembe venni a folytatást, hiszen itt tudhatjuk meg, hogyan is sikerül az adoptálás. Hasonló gyorsasággal olvastam ki, mint a Bababluest és valószínűleg senkit nem fogok azzal meglepni, hogy már a kezembe van a trilógia befejező része is. :) Az írónő szerencséje, hogy beváltotta a hozzáfűzött reményeimet, mert már megrendeltem az összes eddig hiányzó könyvét és ha nem tetszett volna most csúnyát káromkodtam volna. DE! Hangsúlyozom, hogy szó sincs ilyesmiről, így mindenki megnyugodhat, legfőképpen a pénzem, mert jó helyre került. :D

Habár nem nevettem annyit, mégis azt mondhatom, hogy a második rész sokkal jobbra sikeredett. Hogy mi lehet ennek a titka? Szerintem leginkább az, hogy sokkal több teret kapnak a barátok, barátnők, szülők és testvérek is, így szépen lassan mindenki közelebb kerülhet az olvasóhoz. Örülök, hogy valamennyire kiléptünk Emma árnyékából és más embereket is megismerhettem, akik ráadásul egytől-egyig különbözőek. Most már csak arra vagyok kíváncsi, hogy Babs, Emma testvére vajon az utolsó részben pofára fog-e esni? Ugyanis kezd kicsit frusztrálni a jelenléte, és én annyira de annyira örülnék, ha valaki jól megleckéztetné :D. Most, hogy teljes körűen megismertem az adoptálás csínját-bínját, kicsit ki is ráz tőle a hideg. Nem tudom mennyire viselném el, ha az én életembe is vájkálna egy ilyen vén szipirtyó, de lehet hogy egy babáért bármit megtennék. Egy biztos, semmi nem olyan egyszerű mint amilyennek elsőre látszik és Moriarty ezt remekül ábrázolta nekünk. Ha az olvasóim közül bárki szeretne erről a témáról többet megtudni, akkor a Született szülők remek választás, mert a szerző ezt is így úgy ábrázolja, mintha az élet habostortája volna. :)

Értékelések: 5/5***

Mások is olvasták:
Amadea: ITT
Lobo: ITT