"Kamryn és Adele szívbéli jó barátnők voltak, míg egy nap Adele meggondolatlanul oda nem adta magát Nate-nek, Kamryn vőlegényének, akitől ráadásul teherbe is esett. Évekkel később Kamryn levelet kap a halálos beteg Adele-től, aki arra kéri, vegye magához a kislányát, Tegant. Kamryn úgy érzi, egy cseppet sincs szüksége arra, hogy egy ötéves mindent a feje tetejére állítson. Különösen egy olyan ötéves, aki Nate-re emlékezteti. De nincs más, aki a gondjaiba venné Tegant, Adele állapota pedig rohamosan romlik. Kamryn elindul hát azon a viszontagságos úton, amely során rengeteget tanul a megbocsátásról, a szeretetről, a felelősségről és nem utolsó sorban önmagáról." Talán még emlékeztek, hogy az írónőtől már olvastam egy regényt, mégpedig a Csokoládéfutamot ami engem teljesen elvarázsolt és már akkor tudtam, hogy az írónő összes regényét el fogom majd olvasni. :) Rengeteg várakozás és kutakodás után végre megleltem a szerző másik magyarul megjelent kötetét, a Barátnőm kislányát is. Amennyiben jól tudom sajnos többet már nem is nagyon fognak megjelentetni tőle a kiadónál.
De most, hogy megkaparintottam bele is vetettem magam, és sajnos be kell ismernem, hogy egy kicsit csalódtam. A történet szépen-lassan bontakozik ki előttünk, de nem is kell sietni, mert egy négyszázötven oldalas regényről beszélünk. Mindenki megismer mindenkit, megtudjuk mi történt a múltban, illetve hogy mi miért történik. Ám körülbelül a százötvenedik oldal környékén elkezdtem rohadtul unni a történetet, és kezdtem belefásulni abba, hogy még mindig a temetés, még mindig a halál lengi be a könyvet. Ez volt az a pillanat, amikor egy másik regényért nyúltam, de Csenga unszolására - aki váltig állította, hogy jó lesz még ez a könyv - újra belevetettem magam. És igaza is lett. Ha sikerül túljutnunk a kezdeti nehézségeken, akkor valóban egy kellemes és szórakoztató könyvet kapunk, de messze elmarad a szerző másik könyvétől.
A történetben öt igazán fontos szereplő van: Tegan, Kamryn, Adele, Nate és Luke. Közülük engem Tegan személyisége fogott meg a legjobban, a korához képest meglepően éretten és felnőttesen viselkedik, illetve remekül dolgozza fel édesanyja halálát is. Némely beszólása mosolyt csalt az arcomra. :) Dorothy Koomson karakterei hihetőek és valószerűek, mindenkinek megvannak a saját problémái és kérdései. Mindegyik az elvárható módon viselkedik amitől a történet még életszerűbbé válik. A végére egyfajta csavarra is számítottam, gondoltam hátha lesz még valami turpisság, ám amit vártam sajnos nem történet meg.
Végül nem fogja megkapni a maximális pontszámot, mert az eleje túl hosszúra és unalmasra sikeredett, de a kötet második fele behozza a várva várt reményeket. A karakterek aranyosak, viccesek és emberiek. A történet könnyed, szórakoztató és egy csipetnyi romantikával van fűszerezve.
Értékelés: 5/4
Mások is olvasták:
Csenga: ITT
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése