"Madame Maigret nyaralásuk harmadnapján heveny vakbélgyulladással kórházba kerül Les Sables-dOlonne-ban. Maigret szorgalmasan látogatja minden nap azonos időben a kisvárosi klinikán, míg egy nap valaki rejtélyes üzenetet csempész a zsebébe, amelyben arra kéri, hogy szánja meg a 15-ös szobában fekvő beteget. Mielőtt Maigret eldönthetné, mihez kezdjen az információval, az említett beteg, egy fiatal lány meghal, s nemsokára az is kiderül, hogy két nappal korábban a lány sógora, a kisváros tiszteletben álló orvosa ugyancsak halálos balesetet szenvedett. Maigret-t nem hagyják nyugodni a furcsa körülmények, s miközben pihenését tölti járja a Parti sétányt, benéz a vendéglőkbe, issza a könnyű fehérborokat, figyeli a bridzselőket, látogatja Madame Maigret-t , egyre jobban belemerül a nyomozásba."Életem első Georges Simenon regénye, pedig számos könyve megjelent már kis hazánkban, de eddig még valahogy egy sem került a kezembe. Ám az Agave kiadó olyannyira gusztusos borítót adott a történethez, hogy a nyál összeszaladt a számban és úgy éreztem nekem ez a regény kell. Sőt, ez az érzés csak fokozódott mikor megláttam élőben, hiszen nem csak a borító hanem a könyv formája is tökéletes. Röviden: tökéletes forma, tökéletes design. Tudom, hogy elsősorban a történetről kellene írnom, de most fontosnak tartottam megemlíteni a borítót, mert sokszor a vevő nem csak a történet miatt vásárol könyvet, hanem a külcsínt is nézi.
A történet elsősorban Agatha Christie krimijeinek hangulatát idézi meg, annyi különbséggel, hogy London helyett Párizsban, illetve egyéb francia városokban játszódik. És engem pont emiatt varázsolt el teljesen Maigret világa. Ebben a kötetben megvan ami egy igazi krimihez kell, ami miatt megszerettem ezt a műfajt. Adott egy titokzatos gyilkos, egy halott, egy rakás gyanúsított és az olvasó, aki megpróbálja az apró kis morzsákból összerakni a teljes kirakóst és rájönni a tettes kilétére. Egyszerűen imádom az ilyen könyveket és ez a kötet számomra remekül teljesítette ezeket a kívánalmakat.
A főszereplő Maigret felügyelő, akiről sok mindent ugyan nem sikerült megtudnom, de valószínűleg ennek az az oka, hogy nem az első kötet került a kezembe. Ettől függetlenül önálló regényként is megállja a helyét, mert a középpontban maga a rejtély áll és nem pedig a főfelügyelő. :)
Georges Simenon visszarepített a gyerekkorom azon időszakába, amikor rengeteg Poriot és Miss Marple történetet olvastam és nekem már ez megéri azt az öt pontot. A szerző remekül csűri-csavarja a dolgokat, úgyhogy az olvasónak nem lesz egyszerű dolga, ha meg akarja fejteni a rejtélyt. :)
U.I.: Maigret fanatikusoknak kötelező darab.
A könyvért köszönet az Agave kiadónak!
Értékelés: 5/5
Mások is olvasták:
Könyvkritika: ITT
4 megjegyzés:
Nekem is nagyon megtetszett a külseje, de aztán valahogy lemaradtam a reci-kérésről... Utána megörültem a másik közelgő Maigret-nek és végül azt kértem, bár annak sötét a borítója, de az alapján amit leírtál, az is ilyen kis tökéleteske lesz - külsőre biztos. Remélem meggyőz majd belsőre is :D még nem olvastam Maigret-t, szeretnék beleszeretni :)
Én nagyon sok Maigret könyvet olvastam, rendkívül szórakoztatónak találom őket.
A borító pedig tényleg borzolja az ízlelőbimbókat:) Talán a legjobb, amit az elmúlt hónapokban láttam, nem is értem, hogy nem figyeltem föl rá.
Pupi: ha gondolod szívesen kölcsönadom, hogyha nagyon kíváncsi vagy milyen lehetett ez a kötet. :) A fekete borítósra én is rávetettem magam, és lehet hogy majd a többire is. :D Eléggé bejövős a könyv. ;)
Elliot: szerintem baromira eltalálták ezeket a borítókat. Igaz, hogy az új Maigret könyv borítója fekete, de mégis vonzza a tekintetet. Természetesen azt is be fogom szerezni. :)
Én inkább a romantikusokért rajongok de annyira jókat írtál, hogy lehet, hogy megpróbálkozom ezzel is. Egyébként tudom, hogy nagyon szégyenletes, de engem nagyban befolyásol, hogy milyen egy könyv borítója.:)
Megjegyzés küldése