2011. március 18., péntek

Rafael Ábalos: Grimpow - A láthatatlan út

Grimpow és barátja Dúrlib a vadászatuk során, egy halott lovaggal találkoznak a hóban ami gyökeresen megváltoztatja mindkettőjük életét. A lovag zsebeit átkutatva különböző kincsekre bukkannak, melyek között egy furcsa követ és egy papírt találnak, melyen különös írásjelek vannak felfirkantva. Nem elég, hogy Grimpow teljesen megváltozik a lovagnál talált talizmán miatt, de a hulla egyik pillanatról a másikra egyszer csak eltűnik, mint szürke szamár a ködben. A kő segítségével Grimpow már eltudja olvasni az írásjeleket, ezért a barátjával úgy döntenek hogy megkeresik a rejtélyes idegent, akinek a neve megtalálható a papíron. Ez a döntés különleges útra tereli a főhőseinket, ami egyben kalandos és veszélyekkel teli.

A történet az első pár oldal után teljes mértékben felpiszkálta a kíváncsiságomat, ám amilyen erős kezdetnek nézhettem elébe, a folytatásban úgy kezdett el a történet egy lassabb mederben hömpölyögni. Ekkor volt az a pillanat, amikor szívem szerint abbahagytam volna, ha nincs Joeymano aki váltig állította, hogy ez még jó lesz, higgyem el. :) Most már tudom, hogy jó döntés volt, mert összességében egy kellemes mesében lehetett részem.

Akárhányszor belemerültem a regénybe, valahogy mindig az volt az érzésem, hogy az ifjú Indiana Jones történetét olvasom, annak ellenére, hogy sok más könyvesblogger inkább a Da Vinci kódhoz hasonlította. Nagyon tetszetős volt számomra, ahogy a rejtélyek megoldását levezette, ezeket a részeket én magam is kíváncsi szemmel vizslattam. Biztos vagyok benne, hogy az ifjú olvasó számára ez a regény egy különleges és izgalmas olvasmány lesz.

Úgy gondolom, hogy Rafael Ábalos a maga műfajában nagyot alkothatott volna, ha nem ismétli önmagát sokszor a történet közben, illetve engem kifejezetten idegesített, hogy az egyes fejezetek végén majdnem mindig lelőtte a poént. Így az olvasó nagyjából sejtheti, hogy mi fog történni vagy mi történhet a következő oldalakon. Ilyenkor kérdezem magamtól, hogy hol marad a meglepetés ha már mindent tudunk, nem igaz? Mindenesetre egyben biztos vagyok, a folytatást már nem fogom a kezembe venni.

Fontos megemlíteni így az értékelésem végére, hogy a regény majd márciusban kerül a polcokra. Ám aki szeretne személyesen is találkozni az íróval annak nem kell más tennie, mint kisétálni április 16.-án a könyvfesztiválra, ami a Millenárison lesz megrendezve.

A könyvért köszönet a Könyvmolyképző kiadónak!

Értékelés: 5/3

Mások is olvasták:
Lobo: ITT
Könyvmoly: ITT

2 megjegyzés:

Joeymano írta...

Én most tudom folytatni, kíváncsi vagyok, milyen lesz. Mondtam, h úgy olvasd, mint egy ifjúsági regényt.:) A könyv témája szerintem megköveteli ezt az ismétlést, főleg, h fiataloknak íródott. Talán ők még nem tudnák úgy követni a dolgokat, mint mi.:) De ez csak a személyes véleményem.

Christina alias Pöfivonat írta...

Olvastam ifi koromban hasonló regényeket és ismétlések nélkül is tudtam követni a történetet. Persze kell az ismétlés, de mértékkel. Vagy meg lehetett volna másképp is oldani, hogy ne legyen ismétlés szaga. :D De az is lehet hogy már én vagyok öreg az ilyen könyvekhez. :D