Bree Despain: The Dark Divine - A fekete bárány

"A tékozló fiú. Egy veszedelmes szerelem. És a halálos titok...

Grace Divine, a város lelkészének lánya beleborzong, valahányszor visszaemlékszik arra az éjszakára, amikor Daniel Kalbinak nyoma veszett. Nem csupán a fiú eltűnésének körülményeit fedi sűrű homály, de a lány bátyja, Jude sem tud elfogadható magyarázatot adni arra, miért tért haza vérrel borítva.

Egy nap Daniel hazatér, Grace pedig hamarosan döntéshelyzetbe kerül: vagy hagyja magát Daniel iránti vonzalma által irányítani, vagy engedelmeskedik Jude akaratának. Miközben a lány egyre közelebb kerül szerelméhez, lassanként megtudja, mi történhetett azon a borzalmas éjen. Ráébred, hogy veszély fenyegeti mindazokat, akik kedvesek számára, megmentésüknek azonban ára van: Grace üdvössége."

Nem tudom ki hogy van vele, de nekem néha igenis szükségem van a mesékre. Nem szeretek állandóan tartalmilag nehézsúlyú regényeket olvasni, mert előbb-utóbb biztos, hogy agymenést kapok tőlük. Néha kell, hogy az ember valami könnyedebbet, valami egyszerűt is a kezébe vegyen. A fekete bárány tökéletesen megfelelt ennek a célnak, hiszen nagyon jól esett a mimóza lelkemnek most, mivel nem kell mást csinálnom, mint várakozni. :) A fekete bárány ízig-vérig igazi ifjúsági regény, egy kis romantikával és feszültséggel fűszerezve. Ráadásul a borító is annyira gyönyörű, hogy lehetetlen csak úgy elmenni mellette, vagy tévedek?

A történettől ne várj túl sokat, adva van egy különleges lény és egy különleges szerelem. Ám mégis van benne valami plusz, valami ami számomra kiemelte a többi hasonló regény közül. Azon kaptam magam, hogy izgatott vagyok és kíváncsi, hogy mi fog történni a következő oldalon, pedig nem volt tele feszültséggel, nem rágtam le mind a tíz körmömet. De mégis olyan lendületet vitt bele az írónő, ami miatt nem bírtam letenni a könyvet. Ráadásul a történet végén sem éppen a szokványos klisék jöttek elő, így számomra egyedivé vált ez a könyv, és borzasztóan érdekel már most, hogy mi lesz a teljes sorozat vége.

Valahol úgy érzem, hogy Bree Despain elsősorban magára a cselekményre fókuszált, mivel a karakterábrázolása hagyj némi kívánnivalót maga után. Nem érzem teljesnek, nem érzem kiforrottnak a szereplőket. A legbosszantóbb, hogy maga Gracie jellemét sem ismerjük meg teljesen, nem tudom hogy néz ki, mit szeret stb stb stb. Ugyanakkor voltak olyan személyiségek, akik feltűntek majd eltűntek a történetben, egyszer csak úgy hipp-hopp minden felvezető nélkül. Persze ettől nem fog veszíteni a történet a szépségéből, de egy regény úgy teljes ha ismerjük legalább azt, akinek a bőrébe bele kéne bújnunk a történet erejéig. Ha ezen az olvasó képes úgy túljutni, hogy nem foglalkozik vele és képes csak a cselekményre összpontosítani, akkor már nyert ügye van, mert ez a regény jó, határozottan jó. Legalábbis én nem bírtam letenni a könyvet.

Bree Despain érdekfeszítő regényt hozott össze, amin érezni lehet, hogy elsőként került ki a tollából, ám tökéletes olvasmány lesz akkor, ha gyengédségre, vagy éppen nyugalomra vágyunk a nyűgös hétköznapokon.

Még valami azoknak, akik már beszerezték a könyvet, de még nem olvasták el. Ha valami furcsát találnál a 33. oldaltól a 48. oldalig, akkor ne ijedj meg, ugyanis véletlenül bekerült egy másik regényből egy fejezet. Igen, ez így kicsit mókásan hangzik, egész pontosan a Lány, aki tud repülni című könyv egy részletét olvashatjátok az általam kiemelt oldalakon.

Értékelés: 5/4

Mások is olvasták: