2011. április 6., szerda

Sarah Addison Allen: A csodálatos Waverley-kert

"A magas fallal körülvett kertben, elrejtve egy kicsiny, csendes ház mögé, a legkisebb kisvárosban van egy almafa, melyről az a hír járja, hogy különleges gyümölcsöt terem. Ebben a ragyogó első regényben Sarah Addison Allen erről az elvarázsolt fáról mesél, és azokról a rendkívüli emberekről, akik a kertet gondozzák. A varázslatos Waverley-kert. A Waverley család tagjai mindig is különös emberek voltak. Sajátos képességeiknek köszönhetően még szülővárosukban, az Észak-Karolina állambeli Bascomban is idegenekként kezelik őket. Még a kertjük is messze földön híres makacs almafájáról, mely jövőbelátó almákat terem, és ehető virágairól, melyek különleges hatással vannak arra, aki elfogyasztja őket. A Waverley-k generációi gondozták már ezt a kertet. Múltjuk a földjébe ivódott. Ahogyan a jövőjük is. Claire Waverley sikeres party-szerviz vállalkozást működtet: különleges növényeiből ételeket készít. Sarkantyúvirágból, ami segít megőrizni a titkokat, és árvácskából, ami szófogadóvá teszi a gyerekeket, tátikából, amitől azt reméli, sikerül elterelnie magáról szerelmes szomszédja figyelmét. Megismerkedhetünk hajlott korú nénikéjével, Evanelle-lel is, aki arról híres, hogy meglepő ajándékokat osztogat mindenkinek, melyek később hátborzongatóan hasznosnak bizonyulnak. Ők a Waverley-k utolsó leszármazottai, és persze Claire rebellis húga, Sydney, aki az első adandó alkalommal elmenekült Bascomból, magára hagyva Claire-t, ahogyan anyjuk is tette évekkel korábban. Amikor Sydney váratlanul hazatér saját kislányával, Claire csendes élete a feje tetejére áll - a védelmi vonallal együtt, melyet oly gondosan húzott meg sebezhető szíve körül. Amikor a két testvér ismét együtt él a házban, ahol felnőttek, Sydney számba veszi, mi mindent hagyott maga mögött, Claire pedig minden erejét megfeszítve próbálja begyógyítani a múlt sebeit. És a testvérek hamarosan rádöbbennek, hogy meg kell tanulniuk, hogyan bánjanak az örökségükkel és egymással, ha valaha még otthon szeretnék érezni magukat Bascomban."

Varázslatos! Csupán csak ennyi jut az eszembe elsőre. De akár azt is mondhatnám, hogy olyan mint az álom amiben elmerül az ember akárhányszor, beletemetkezik a könyvbe. Csak az a baj, hogy ebből az álomból nehéz felébredni, nehéz elfelejteni és nehéz egyszerűen egy másik könyvet a kezünkbe venni.

A történet fantasztikus, és egyedi. Nem mostanában találkoztam olyan regénnyel, mely hasonlóan elbűvölt volna mint a Csodálatos Waverley-kert. És hogy ez minek köszönhető? A szerzőnek, aki annyira dallamosan és gördülékenyen ír, az ember csak azt veszi észre, hogy csak halad és halad a sorokkal. Továbbá a stílus és a történet hangulata is megragadja az embert, egyszerűen lehetetlen nem szeretni ezt a könyvet.

Na és persze nem szabad elfelejteni a szereplőket sem, akik mind egytől-egyig különleges emberek. Ám mégis csak egy ember tudta belopni magát a szívembe, Evanelle. Evanelle, akinek az a fura szokása van, hogy tárgyakat ad bizonyos embereknek, mert esetleg később szüksége lehet erre az illetőnek. Na persze nem csak emiatt lett a nagy kedvenc, hanem az egyedi stílusa miatt mely olyannyira különleges hogy az ember azon kapja magát, hogy legszívesebben a barátnője lenne.

Azaz igazság, hogy szívem szerint beültem volna ezek közé az emberek közé, hogy végig éljem az életüket. Szívesen lettem volna akár Claire, akár Sidney mert az hogy valakinek "varázsereje" van, valahogy vonzóbbá teszi őket.

Sarah Addison Allen olyan világot teremtett, melybe az olvasó szívesen elmerül és azt kívánja bárcsak sose lenne vége.

Értékelés: 5/5***

Mások is olvasták:
Nita: ITT
Erika7: ITT
Miestas: ITT
Francica: ITT
Joeymano: ITT
Heloise: ITT
Sajtosrolo: ITT

3 megjegyzés:

Joeymano írta...

jajj, olyan jó, h te is elolvastad. :)

Erika írta...

Huh, nekem is nagy kedvenc lett! :-)

Christina alias Pöfivonat írta...

És nemsokára kiolvasom a Rubinvöröst, ami szintén nagyon nagyon jó. :D