A moly oldalán különböző kihívások voltak, vannak és lesznek. Ami azt jelenti, hogy ha valamire jelentkezem, akkor az adott könyvet vagy könyveket el kell olvasnom ahhoz, hogy teljesíthessem az adott feladatot, természetesen bizonyos időkereten belül. Ez nekem olyan, mint a kötelező olvasmány. Ha nem olvasom el, akkor rosszul érzem magam és tiszta lelkibeteg leszek, viszont ha elkezdem olvasni akkor nem biztos, hogy annyira fog érdekelni, mintha magamtól vettem volna elő.
Eleinte marha jól hangzott az egész, jelentkeztem is egy rakat kihívásra, gondolván, hogy ha előttem van, akkor biztos hamarabb fogom a kezembe venni. De ahelyett, hogy nagyobb lett volna a motiváció, inkább elkezdtem félrerakni a könyveket és egyre távolabb kerültünk egymástól. Nem érdekelt. Ha ránéztem egyfajta kényszer érzésem támadt és ettől csak rosszabbul éreztem magam. Mi ilyenkor a teendő? Egy darabig nem érdekelt, gondoltam majd csak jön az érzés, hogy akkor most kell nekem az adott regényt olvasni. De nem jött. Sőt, egyre rosszabbul éreztem magam, néztem mennyi időm van még hátra, mielőtt letelik a határidő és azt számoltam mikor kéne elkezdeni ahhoz, hogy még beleférjek a határidőbe. És amikor ezt vettem észre magamon, akkor rájöttem, hogy valami nagyon nem stimmel. Először lejelentkeztem azokról, amik kevésbé érdekeltek és meghagytam azokat, amik valamilyen módon fontosak maradtak a számomra. De most már eljutottam odáig, hogy az sem érdekel. És ma jött el az a pillanat, hogy az összesről leléptem. Nem kell. Ha akarom majd elolvasom azt a könyvet, nem? DE.
Most, hogy ezt a lépést megtettem sokkal jobban érzem magam. Biztos vagyok benne, hogy sokan meglepődnek, vagy furcsállják. Hiszen számos olyan molytársam van, aki kihívásfüggő lett. Nekik ez adja az adrenalint, ettől lesznek boldogok, ettől vesznek számukra ismeretlen könyveket a kezükbe. Nekik megadja azt a plusz löketet, amit én is vártam, de sajnos nálam pont fordítva sült el a dolog. Nem azt mondom, hogy ez nem jó dolog, hiszen rengeteg molyos emberke ezáltal vett több regényt a kezébe, de van egy pont, amikor az ember már nem bírja, vagy nem akarja. Tudom, hogy nekem jobb lesz ez így. Legördült rólam a teher, ami nyomta a vállamat. Most már szabadon olvashatok bármit, amit csak akarok és nem kell néznem a naptáramat, hogy mikor jár le az adott kihívás. És nem kell kényelmetlenül éreznem magam, ha ott fityeg a gyönyörű "nem teljesített" felirat a molyos oldalamon. Ennyi.Lehet én állok rosszul ehhez a dologhoz, hisz ez csak egy játék. De nem nekem, én már túl komolyan vettem és ideje volt, hogy búcsúzzunk egymástól.
13 megjegyzés:
Teljesen megértelek, én is rengeteg kihívásról lejelentkeztem pont azért, amiért te. Leginkább olyanokon maradtam, ami nagyon-nagyon szimpatikus, vagy aminek már egy részét teljesítettem. Újakra nem is nagyon jelentkezem fel, szerintem nem is fogok innentől.
Nita: én azokról is lejelentkeztem, mert tudom hogy nem fogom teljesíteni. Egyszerűen nincs meg hozzá a kellő affinitásom. És csak az olvasástól veszi el a kedvemet. :) Újakra már nagyon régóta nem jelentkezem és nem is fogok. :)
Ahan, én is pont így voltam. Elég keveset tudtam csak teljesíteni, mert utáltam, hogy kényszerérzet kapcsolódik hozzá. (mondjuk én még a lejelentkezésekhez lusta voltam, de majd egyszer én is sort kerítek rá)
Annyiból jók voltak ezek a kihívások - részemről - hogy felhívták a figyelmemet pár szerzőre, akik mellett lehet elmentem volna. De a könyveiket inkább majd magamtól olvasom el, mindenféle egyéb löket nélkül :-)
én is most jelentkeztem le nemrég a legutolsó kihívásomról, most már csak a sajátom van, de már örülnék, ha annak is vége lenne.:d
rám is pont ilyen hatással volt: ahelyett, hogy inspirált volna, és akartam volna, inkább csak rosszul voltam tőle, hogy még ennek is meg annak is bele kell férnie abba a hónapba. meg az első pár kötet még lendületesen ment, de utána már nagyon muszáj lett, és azt nem szeretem.
dettó... már csináltam egy nagytakarítást a kihívások között, de pont ma gondolkoztam azon, hogy az összesről le kéne jelentkezni, plecsnim van már úgyis dögivel. (még a kihívásfüggő korszakomból). most már sajna engem is inkább a gyomorgörcs kerülget, ha rápillantok egy-egy határidőre, és már a szebbnél szebb badge-ek sem hoznak lázba. úgy látszik, mindenkinél van egy életciklus-görbéje ennek a kihívásosdinak (bocs, csak épp ilyen hülyeségeket tanulok, azért jutnak eszembe ezek a marketinges kifejezések:))
mostanában fordítva kihívásozok. ha olvastam valamit, megnézem melyik kihívást teljesítettem vele, feljelentkezem, zöldítenek, kész.
én két ilyen kilépést is tettem mostanában, ha nem is épp kihívásokkal kapcsolatban és mindkettőnél megkönnyebbültem...
First World Problem:D na de komolyra fordítva a szót, megértem, én pl múltkor a Woolf kihívásról jelentkeztem le mert 50 oldallal a vége előtt elvéreztem:D Valahogy nem volt az igazi a viszonyunk a könyvvel és feladtam. Gondolkodom rajta hogy még egy-kettőt kiiktatok, ami annyira nem érdekel, mert most annyi jó olvasmányom van, lehet inkább keresek hozzájuk kihívást és akkor két légy egy csapásra:D
Én meg feljelentkezek a kihívásokra, teljesítem őket, és utána nem linkelek oda semmit, ergo nem zöldítenek és nem kapok plecsnit és az egész nem érdekel :D, annyira hülye vagyok- szóval TELJESEN igazad van. Lehet írok én is erről agymenést amúgy... :)
Heloise: én is rengeteg szerzővel ismerkedtem meg, de sajnos most már az sem igazán érdekel. Eleinte jó volt, mert arra késztetett, hogy olvassam a számomra ismeretlen könyveket, de a végén már kényszer volt.
Nima: meglepő, hogy nem csak én vagyok ezzel. Féltem, hogy a bejegyzésem inkább nem tetszést fog kinyilvánítani, de úgy látom hogy nem.
Egyébként lejelentkeztem Lobo és Zenka eseményéről. Igaz lelkiismeret furdalásom volt, de tudom, hogy nem olvastam volna el azokat a könyveket.
Katacita: semmi gond. én is így gondolom. az újdonság varázsával hatott ránk, de van egy pont mikor az ember megtelítődik a sok kihívástól.
Amnaen: ahhoz se lenne már türelmem. :D
Szeee: az egyik lépést már megtettem, a másikkal én még egy kicsit várok.
Anaria: Passuth Lászlóval jártam így legutóbb, mint te Woolffal. Azóta se szeretném a kezembe venni, pedig biztos hogy nagy élményt adott volna, ha magamtól veszem a kezembe.
Zenka: ennek így nincs is értelme. :D:D de tényleg. sokáig azt se tudtam, hogy kell linkelni, de aztán rájöttem és nagyon macerás. :D Írjál, írjál. :D
Hello my family member! I want to say that this article is
awesome, nice written and include almost all significant infos.
I'd like to look more posts like this .
Feel free to surf my web blog herbal cure
Megjegyzés küldése