2014. június 24., kedd

Corine Gantz: Rejtekhely Párizsban


"„Kezdje újra Párizsban!" A háromgyerekes, megözvegyült Annie ezzel a mottóval ad fel hirdetést egy amerikai újságban, és házát kisvártatva elárasztják az új lakók: az erőszakos férjtől menekülő ex-modell két gyerekével, az anorexiás fiatal lány és a szívdöglesztő francia festőművész. Szerelem, humor, bonyodalom! Kell ennél több?"

Ez a könyv elsőre lenyűgözött a borítójával, olyan gyönyörűen van illusztrálva, hogy szerintem nincs is olyan nő, aki ne figyelne föl rá azonnal. Így amikor bementem a könyvesboltba és megláttam azonnal tudtam, hogy ez az a regény amit én biztosan szeretni fogok. Bár a külcsín alapján döntöttem - ami bohóság lehet egyesek szemében - mégis néha jobb egy ehhez hasonló megérzésre hallgatni, mint megvárni az első értékeléseket. És szerencsére amilyen gyönyörű kívül, olyannyira imádni való volt a történet.

"Tíz évvel korábban, még a sajtburgerek és fánkok földjén, Annie egy pillantra sem gondolkodott el azon, mi az, amit a szájába töm. Mostanság azonban az Étel - így, nagybetűvel - a rögeszméjévé vált. Állandóan erről filozofált, beszélt, ennek elkészítésével foglalatoskodott, hogy végül elfogadható számú - legalábbis párizsi mércével elfogadhatatlan - kilóval gyarapodjon." 

Annie háromgyerekes egyedülálló anyaként próbál helytállni idestova három éve, mióta a férje egy autóbalesetben életét vesztette. Egy nap a legjobb barátja felhívja a figyelmét arra, hogy hamarosan elveszítheti a házat ha nem talál gyorsan valami pénzforrást. Annie ekkor úgy dönt, hogy kiadja házában lévő szobákat, de csak és kizárólag amerikai személyeknek. Még aznap felad egy hirdetést az egyik külföldi újságban és hamarosan jelentkeznek is a felhívásra, ellepik a lakást a különböző személyiségű lakók és megkezdődik Annie új élete. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem szippantott be első pillanattól kezdve, mert bizony imádtam Anniet, a párizsi életét és az egész könyvet úgy ahogy volt. Kedvelhető és szerethető karakterekkel van tele, a cselekmény olvasmányos és egy csöppnyi romantikával van megfűszerezve, szóval ez pontosan olyan történet amit egy szelet süteménnyel, egy pohárka borral és egy kellemes fürdővel lehet csak még élvezetesebbé tenni.

Annak ellenére, hogy ez a szerző első publikált regénye, mégis olyan érzésem volt, mintha már jó pár történet megszületett volna a tollából. Bár kiszámítható a vége, mégis azon kaptam magam, hogy végigizgultam minden egyes fordulatot és vártam, hogy mindenki elérje a saját boldogságát. Hogy ne legyen Annienek sem könnyű dolga, természetesen minden új lakó múltjában van valami sötét és rejtélyes titok, amiről időközben értelemszerűen le is hull a lepel, sok-sok fejtörést okozva ezzel is a főhősünknek. Az eseménydús történet hangulata az ami még  magával ragadó, igazi franciás, sok-sok étellel és főzéssel, ami még jobban fokozta a vágyamat, hogy egyszer újra visszalátogassak ebbe a különleges városba. 

A szereplők mint korábban is írtam, rendkívül szerethetőek és kedvelhetőek. Ami miatt nagyon szeretem az ehhez hasonlatos regényeket, hogy a karakterek folyamatosan változnak és  fejlődnek a történet során, a saját problémájukat felismerve mind azon vannak, hogy minél hamarabb megoldást találjanak arra, ezzel is változást hozva az életükbe. 

"Beléptek a meleg napfényben fürdő méretes szobába. Lola enyhén ledöbbent a szinte teljes egészében rózsaszín szoba látványától. Közepén egy baldachinos ágy állt, púderrózsaszín tüllfüggönyökkel. A bájos háztetőkre nyíló ablakot pazar, cukorkaszínű, csikós függönyök keretezték. A szobában csupán néhány bútor állt: egy vörös, miniatűr íróasztal, egy antik, feketére lakkozott szekrény és egy málnaszínű bársony karosszék. "

Connie Gantz remekül hozza a műfajtól elvárható alapokat, amire számítottam tőle azt meg is kaptam maradéktalanul. Remek történet a saját műfajában, könnyedség, egy kis báj és némi humor jellemzi az egész művet. Pihentető könyv, amit meleg szívvel ajánlok minden női olvasómnak. 

Értékelés: 5/5

Mások is olvasták:

5 megjegyzés:

Üstökös írta...

Én is a borítóba szerettem bele, és szerintem nem kell szégyellni, ha néha ilyen alapján dönt az ember, mert a megérzés néha hasznosabb, mint mások értékelései :) Meg amúgy se másoktól függjünk már :P Én anno az Örök kísértéssel voltam így, hogy elsőre beleszerettem, és nem is volt csalódás :)
Amúgy nagyon meghoztad a kedvem ehhez a könyvhöz, most már még jobban kell, mint eddig :)

PuPilla írta...

Fú, szerintem ebbe a borítóba sokan beleszerettünk, örülök, hogy a belbecs is jó volt ;)
Jó az alapötlete, tetszik. :) :)

Christina alias Pöfivonat írta...

Üstökös: én nagyon sokszor nem szoktam elolvasni a fülszöveget, mert előfordult már, hogy spoileres volt, ezért sokszor borító alapján választok és beleolvasok egy - egy mondatba. :D bár ennél a könyvnél még az sem történt meg. :D Szerintem érdemes rászánni az időt erre a könyvre, mert nagyon jó. :)

Christina alias Pöfivonat írta...

Pupi: és mennyit főznek benne, ettől a könyvtől éhes leszek, ha csak ránézek. :D

Anaria Matthews írta...

Anaria várólistája csak nő és nő és nő...