2014. június 17., kedd

Gillian Flynn: Sötét helyek


"Libby Day hétéves volt, amikor az anyját és két nővérét meggyilkolták a kansasi Kinnakee-ben. Libby túlélte a mészárlást, és nagy port kavaró vallomásában azt állította, hogy tizenöt éves bátyja, Ben volt a tettes.

Huszonöt évvel később a Gyilkosok Klubja – egy hírhedt bűnügyekkel foglalkozó titkos társaság – felkeresi Libbyt. Azt remélik, bizonyítékot találnak Ben ártatlanságára. Libby anyagi haszon reményében együttműködik velük: felkeresi azokat, akik akkor éjjel ott voltak a házukban, és beszámol a klubtagoknak mindarról, amit megtud. A nyomozás során lepusztult sztriptízbárokban és elhagyatott városokban keresi az igazságot, és miközben lassan fény derül az elképzelhetetlenre, ugyanabba a helyzetbe kerül, mint amikor minden elkezdődött: újra egy gyilkos elől menekül."

Gillian Flynn neve ismerős lehet, hiszen nem olyan régen jelent meg a Holtodiglan című regénye, ami itthon hatalmas sikert aratott. Habár én még nem olvastam az előző könyvét, mégis úgy éreztem, hogy ideje lesz megismerkedni az írónővel, mert a műfaj amit képvisel nagyon közel áll hozzám. 


"A bulizók elkergették innen a házfoglalókat, összesöpörtek, igyekeztek kicsit kipofozni a helyet. Így is húgyszag terjengett. Az egyik falra egy régi koton tapadt fel, akár a spagetti."

Libby Day élete teljesen felfordult azon a napon, amikor lemészárolták a családját, és bár a tettest elkapták, huszonöt évvel később egy férfi felkeresi azzal az indokkal, hogy rossz ember ül a börtönben a gyilkosságokért. Habár Libby először kételkedik a férfi szavaiban, később azonban rájön, hogy van igazság bennük, ezért elkezd újra nyomozni. A történetet több idősíkon fut úgy, hogy közben három főszereplőt is megszólaltat. Ez a fajta történetvezetés nagyon jót tett a könyvnek, amivel a feszültséget csak még jobban fokozza, de ez egyébként is az a fajta sztori, ahol végkifejlet felé haladva az ember legszívesebben szétrobban a kíváncsiságtól. Gillian Flynn elképesztően jól tudja csavarni a szálakat és külön dicséretet érdemel a meglepő befejezésért, ami valóban kiszámíthatatlan volt. Bár az elején nehezen szoktam meg a szereplőket, de végül a cselekmény olyannyira levett a lábamról, hogy végül már nem is bírtam letenni. Nagyon jó.

Az atmoszférája végig borongós és valamiért nekem a svéd krimik hangulata és világa jutott eszembe, annak ellenére, hogy maga a cselekmény egyáltalán nem ott északon játszódik. Ütős és vulgáris párbeszédekkel van megtarkítva a történet, ami csak még sötétebbé teszi az egyébként is borús hangulatot. Ráadásul a szerző nem kendőzi el a gyilkosság leírásait, illetve egyéb más gyomorforgató jelenetekkel is megspékeli, ami az ember nyugodt lelkiállapotát képes teljesen felzavarni. Mindemellett rettentően izgalmas, eseménydús és nagyon jól felépített történettel állunk szemben, ráadásul a szerző remekül tudja úgy csepegtetni az információmorzsákat, hogy nekünk olvasónak egy pillanatra se jusson eszünkbe lerakni a könyvet. Ezért akárhonnan nézem, egy tagadhatatlanul remekbeszabott thriller lett a Gillian Flynn új regénye.


Annak ellenére, hogy három karakter szemszögéből követhetők az események, én mégis csak Libbyt tudtam megkedvelni, bár egyelőre magam sem tudom eldönteni hányadán is állok vele. Nagyon nehéz őt kiismerni, hiszen maga is hadilábon áll önmagával. A múltja kihat a jelenére is, mivel képtelen önmagát teljes mértékben ellátni. Sérült, megkeseredett nővé vált, aki keresi a helyét a világban. Ben Day személyiségét pedig leginkább a múltbeli események alapján érhetjük meg a legjobban, a fiatalkori önmagát ismerhetjük meg közelebbről, ami ránézve nem túl fényes. Tipikus kamasz, aki rosszkor rossz helyen volt és akinek az élete félrecsúszik azért mert rossz társaságba keveredik. Nem mondom, hogy keblemre ölelném, de azért próbáltam őt megérteni és elfogadni a döntéseit. Nyilván ha más családban és más körülmények között nő fel, akkor más emberré is válhatott volna, de a nélkülözés és kilátástalanság a jó emberből is képes rossz embert faragni.

"Fel kell nőnöd, Libby. Választanod kell, kinek az oldalán állsz. Töltheted azzal az egész életedet, hogy próbálod kitalálni, mi történt, próbálsz értelmet találni benne. Vagy bízhatsz is önmagadban. Válassz, kivel vagy. Legyél velem. Úgy jobb."


Mindent összevetve a nehézkesen induló elejét is beleszámítva egy majdnem kiváló, lebilincselő thriller lett a Sötét helyek, ami remélem át is jön az írásomból. Ugyanis ez a könyv tényleg jó, ha nem hisztek nekem, akkor járjatok utána. 

Borzongás, izgalom és feszültség jellemzi a Sötét helyeket, amiben remek karakterek és egy jól felépített cselekmény várja az olvasókat. Aki ismeri a szerzőt annak kötelező ez az írása is, aki pedig most ismerkedne vele, annak pedig meleg szívvel ajánlom.



Értékelés: 5/4,5


Mások is olvasták:

6 megjegyzés:

Nikkincs írta...

Én olvastam az első könyvét is, be is jött nekem a stílusa és az az eszement történet is, szóval ha azt mondod ez is bejövős, akkor mindenképpen el fogom olvasni :) Mostanában úgyis rá vagyok kattanva az ilyen thriller, krimi vonulatra.

zakkant írta...

Wuhúú! De örülök, hogy tetszett :) Nekem is be kell szerezzem!

Christina alias Pöfivonat írta...

Nikkincs: nekem meg a Holtodiglan van betervezve, de igazság szerint az összes könyvét olvasni akarom. Nagyon beteg ez a nő, de jó értelemben. :D

Christina alias Pöfivonat írta...

Zakkant: mindenképpen. ;)

bara zolee írta...

Elolvastam. Igen a könyv egészen az utolsó 15-20 oldalig nagyon jó. De szerintem a lezárás - spoiler mentesen - a gyilkos kiléte számomra elég nagy WTF élmény volt! Be vallom nem tetszett!

Christina alias Pöfivonat írta...

bara zolee: meg tudom érteni, attól függetlenül hogy nekem nem volt bajom a végével. :) a másik könyvét olvastad?