Joanna Trollope: Értelem és érzelem

"Két testvér nem is lehetne ennyire más természet. Elinor Dashwood építésznek tanul, erénye a türelem és a megbízhatóság. Lobbanékony húga, Marianne viszont édesanyjukra ütött, ugyanolyan szenvedélyes és kreatív, megtölti a házat drámával, gitárzenével, miközben a zeneművészeti főiskoláról álmodozik. Ám amikor édesapjuk, Henry Dashwood hirtelen meghal, az egész családnak el kell költöznie Norlandból, amely húsz éven át volt szeretett otthonuk. A társadalmi rang biztonsága nélkül értékeiknek komoly próbát kell kiállniuk. Vajon képes lesz Elinor higgadtan, józanul nézni, hogy egy másik lány kivetette a hálóját a férfira, akit ő szeret? Vajon meginog majd Marianne hite az egyetlen igazi szerelemben, amikor megismerkedik a vidék leghelyesebb fiújával, John Willoughbyval? És egy olyan világban, amelyben a közösségi média és az ott hangoztatott vélemények formálják az eseményeket, vajon győzhet a szerelem a konvenciók és a rosszallás fölött? Joanna Trollope szellemesen, a társadalmi témák iránti érzékenységgel új megvilágításba helyezi az Értelem és érzelem cselekményét, és újra elmesél egy csodálatos történetet a felnőtté válásról, a fiatalkori szerelemről és csalódásról, és arról, hogy bizonyos dolgok sosem változnak, különösen akkor, ha pénzről van szó."

Annak ellenére hogy még nem olvastam az eredeti Értelem és érzelem című regényt Jane Austentől, mégis nagyon érdekelt Joanna Trollope féle átdolgozás, ezért amikor az Alexandra leakciózta nem haboztam, megvettem. Ráadásul az elmúlt napokban folyamatosan olyan hangulatban vagyok, hogy leginkább női regényekre vágyom, ezért különösen áhítoztam érte és hamarjában ki is olvastam. 

A történet szereplője négy nő életéről szól, miután az egyetlen férfi a családban hirtelen életét veszti. A vagyon, amit eddig birtokoltak az apa egyetlen fiára száll, aki az előző házasságából származik. Emiatt egyik pillanatról a másikra a négy nőnek el kell költöznie a jelenlegi birtokról és így egy számukra teljesen új városba kell menniük. A cselekmény a két idősebb testvérre fókuszál, ami miatt én arra számítottam hogy hemzsegni fog a romantikától, de ilyen messze még soha nem voltam az igazságtól. Sajnálatos módon a romantika csak éppenhogy csurran-cseppen, ezért enyhe csalódás ért, de ennél sokkal rosszabb volt az, ahogy a szerző a szereplőket ábrázolta. Bár olvasmányos volt, mégis olyannyira hiteltelen volt az egész, hogy a végén már csak kuncogtam rajta. Hiába próbálta meg az írónő átültetni a XXI. századba az eredeti történetet, valójában én egyáltalán nem éreztem hogy a jelenben vagyunk. Mindezek ellenére azért végigszenvedtem a könyvet, mert érdekelt, vagyis a kíváncsiságom nem hagyott nyugodni, hogy akkor most mi is lesz a befejezés. 

Már az elején éreztem, hogy a szereplők nem teljesen százasak, vagyis inkább olyan érzésem volt mintha valami brutál jó anyagot tolnának, mert úgy tűnt mintha nem is ebben a világban élnének. Olyan szinten az ellenkezőjét gondolták mindennek és olyannyira elfogadták a saját elméletüket, ami már a végén dühítő volt, sőt helyenként egy-egy szereplőnek még a képébe is tudtam volna ordítani hogy "normális vagy?". Ilyen antipatikus karakterekkel már rég találkoztam, szinte mindegyik elérte nálam azt hogy utáljam, ami ritkaság számba ment. Az egész könyv a pénzről és a hatalomról szól és ez a fajta életfelfogás nagyon messze áll tőlem, többek között ezért sem tudtam megszeretni a könyvet. A másik ami igazán bosszantott, hogy a Dashwood család - akikről szól az egész regény - képtelen egyetlen egy szalmaszálat is megmozdítani, hogy nekik jobb legyen. Egyedül Elinor a legidősebb lány látta az életet racionálisan, de ahogy a többiek gondolkodtak azzal nem lehet előrébb jutni az életben. Lehet, hogy én vártam túl sokat ettől a regénytől, vagy nekem kellett volna más szemmel olvasni és akkor élvezhettem volna, de véleményem szerint ez elfogadhatatlan. Az élet nem erről szól, mint ahogy ebben a könyvben ábrázolva lett.

A három és fél csillag igazság szerint a néha felbukkanó humornak köszönhető, meg azért valamelyest elszórakoztatott, de soha többet nem szeretném látni, se a polcomon, se a közelemben. Rég olvastam ennyire idióta történetet bicskanyitogató szereplőkkel. Ha valaki tudja úgy olvasni, hogy egy szavát sem hiszi el ennek az egésznek, akkor biztos hogy élvezni fogja, nekem sajnos nem sikerült. Viszont várom majd a véleményeket, hogy más is hasonlóképpen értékelte-e a könyvet. :)

Értékelés: 5/3,5

Mások is olvasták: