2010. március 3., szerda

Garay Zsuzsanna: Találkozások

Olyan rendszertelen találkozások sorozatáról szól ez a könyv, amiket nem terveztek meg előre, nem egyeztették a helyszínt, az időpontot, csak úgy megtörténtek. Az író felidézi a találkozásokat, hogy megértse, mi is történt valójában. Minden egyes találkozás után új színben látjuk az író szerelmét. Valahányszor az elbeszélő azt hitte, hogy egy lépéssel közelebb került a lány titkához, mindig kiderült, hogy csak egy festett maszkot látott, és nem a valódi arcot. A kiragadott mondatok sablonosak önmagukban, el kell olvasni az egész történetet ahhoz, hogy kirajzolódjon az igazi arckép.

Minél több kortárs magyar író könyve kerül a kezembe, annál inkább úgy érzem hogy valami nagyon el van rontva kis hazánkban. Sokkal több figyelmet kellene szentelni azokra az írókra/írónőkra akik ennyire remekül írnak, mint például Garay Zsuzsanna. Személy szerint sokkal jobban örülnék ha már ennek a könyvnek is visszaköszönne a borítója a metró aluljárókban vagy az utcákon lévő plakátokról. Nézzétek meg milyen szép! Ráadásul a borító hangulata megegyezik a regény tartalmával is, tehát ha ránézek máris végigpörög bennem az egész történet. Fantasztikus!


A történetről viszont nagyon nehéz írnom, mert attól félek nem tudom visszaadni azt az érzést és hangulatot, amit a regény olvasása közben éreztem. Teljes mértékben meg vagyok róla győződve, hogy én vagyok a célközönsége az írónőnek, olyan mintha nekem írta volna. :) Annyira tökéletes és gyönyörű, tele van szebbnél szebb gondolatokkal, mint például ez is:

"Én a szavakat őrzöm meg. Tudom, hogy régészek számára milyen fontosak a kerámiák, hiszen azok túlélik az idők viszontagságait az évezredek során. A tárgyak talán az időt állóbbak, mint az ember de nem mondanak el semmit a gondolkozásmódról, a hitről és még sok egyébről. Ezekről azóta tudunk, amióta létezik írás. Ugyanakkor a szavak erősek. Felveszik a versenyt a kővel, a cserépedénnyel. Mert egy-egy közmondást, szófordulatot megőriz a nyelv, még akkor is használjuk őket, ha már nem vagyunk tisztában a szólás eredetével, ha már a mögötte lévő szokás réges-rég kihullott az emlékezet rostáján, a szó megkövült, és megőrzött valamit, amiből a nyelvészek és a tudósok meg tudják oldani a rejtélyt."

A történet viszonylag egyszerű, hiszen egy férfi és egy nő véletlenszerű találkozásairól olvashatunk, de ezt úgy tálalta az írónő hogy mi ennél sokkal többnek lássuk. Gabriella jelleme titokzatos előttünk, így lépésről lépésre ismerhetjük meg, hogy ki is ő valójában, olyan mint egy rejtvény amit meg kell fejtenünk. Viszont a férfiról, - akinek a nevét sajnos nem tudtam meg - rengeteg információt kapunk, így megtudhatjuk, hogy fordító és hobbija az olvasás. Őrá
egy kicsit mérges voltam, mert megváltoztathatta volna a sorsát ha kicsit bátrabb, szerintem nyugodtan elmondhatta volna az érzelmeit Gabriellának, nem veszített volna vele semmit sem. Attól függetlenül, hogy én másképp cselekedtem volna, mégis saját magamat véltem felfedezni benne, így nagyon könnyű volt azonosulni az ő szerepével. :)

Vajon még mitől olyan jó ez a regény? Mert ez akár velünk is megtörténhetne, hiszen mindannyiunk életében van egy férfi vagy egy nő aki mély nyomott hagyott bennünk, csak ezt akkor vesszük észre amikor már elment mellettünk. Ezért jobb ha odafigyelünk, különben életünk végéig bánhatjuk az elszalasztott alkalmat.

A könyvért köszönet a Novum Pro
kiadónak! :)

Értékelés: 10/10***

Mások is olvasták:

11 megjegyzés:

gloom írta...

Akkor már nem vagyok egyedül, akit lenyűgöznek a csodaszép gondolatok és hasonlatok... A könyv sztorija talán tényleg nem túl bonyolult, de az emlékek özönében sok kedves és szép történetet olvashatunk. Én már nem először veszem elő...

Christina alias Pöfivonat írta...

Biztos vagyok benne, hogy még én is többször elő fogom venni. :) Egyébként a másik könyvét is olvastad? Megláttam, hogy van verses kötete is lehet azzal is meg kellene próbálkozni. :)

stippistop írta...

nagy-nagy kedvet kaptam a könyvhöz! mindenképpen el fogom olvasni!

Christina alias Pöfivonat írta...

Stippistop: megéri elolvasni, úgyhogy én csak biztatni tudlak. :)

gloom írta...

Igen olvastam az első könyvét is, az egészen más hangulatú, témájú, és a stílus is ezekhez igazodóan más. (Persze azért van sok hasonlóság is.) Én azt olvastam először, és szerintem zseniális, az őszintesége, egyenessége, az "egyszerűsége". Nem nagyon bírtam letenni. Abban is nagyon könnyű átlényegülni, átélni a főhős életét. Legalább is nekem...

Christina alias Pöfivonat írta...

Na ennek örülök, akkor mindenképpen el fogom olvasni a másik könyvét is. :) Még a verseskötetével is kacérkodok, habár annyira nem vagyok oda a versekért. :)

Niki írta...

Én ugyanígy voltam Tornay Judit: Halálunk óráján c. könyvével. Akkor akadt a kezembe, amikor lelkileg a legnagyobb szükségem volt rá és nagyon megfogott. Emlékszem, ültem a 4-6-oson, a Nyugatinál jártunk, pont ki volt plakátolva a "Skála" egy olyan könyvvel, amit szerintem a reklámok nélkül tuti nem olvastak volna el annyian; és közben azon agyaltam, hogy egy ilyen jó könyvet miért nem reklámoztak ennyire. Pedig ha a megfelelő időben, a megfelelő kezekbe kerül, akkor tán gyorsabban hegednének a szíven azok a bizonyos sebek.
Most Jodi Picoult-tól olvasom a Tizenkilenc percet, ugyanígy vagyok vele. Ha jó időben, jó kezekbe kerülne ..., csak sajnos sokan nem is tudnak az ilyen könyvekről. Már csak ezért is örülök a könyves blogoknak. :o)
(Bocsánat, hosszú voltam, meg nem is ehhez a könyvhöz kapcsolódik, de te írtad az előző kommentünknél, hogy írjunk, így magamra is vettem, tessék az eredménye.) :o)

Christina alias Pöfivonat írta...

A könyv címe alapján ez valami nagyon depresszív hangulatú könyv lehet, de lehet tévedek. Egyébként most gondolkodom rajta, hogy beszerezzem-e? Szeretem az ilyen falhoz vágós könyveket, mint például a Találkozások is. :D Úgyhogy köszönöm, hogy ajánlatodat.

Ja és írj nyugodtan ilyen hosszabb hangvételű kommenteket. :D Szeretem olvasni.

Niki írta...

Háááát. Inkább olyan pityergős, de persze ez is olvasófüggő.
Szívesen kölcsön adom, ha gondolod.

Laci írta...

Elkészült Garay Zsuzsanna új weblapja, ahol kedvezményesen lehet megvenni műveit!
Hurrá :)

Christina alias Pöfivonat írta...

köszi, màr meg is lestem. :)