George Eliot regénye Maggie Tulliver és bátyja, Tom történetét dolgozza fel. Tom rendkívül következetes és gyakorlatias, míg húga egy szabadabb, szertelen lány, aki idővel elragadó hölggyé cseperedik. Ám a család boldogságát tönkreteszi édesapjuk ballépése, aminek következtében elveszítik minden vagyonukat. Emiatt Tomnak hamar fel kell adnia álmait valamint tanulmányait, és igyekeznie kell minél hamarabb munkába állnia, hogy vissza tudja fizetni apjuk adósságait. Mindeközben Maggie udvarlókra tesz szert, akik közül az egyik a család ellenségének a fia, a másik az unkahúgának udvarlója. Mindez olyan lavinát indít el, aminek akár nem várt következményei is lehetnek.Rég izgultam, aggódtam már ennyit egy történet olvasása közben, mint most. :) Ismerjétek meg hát a Floss folyó titkát.
A regényben Tom és Maggie életét ismerhetjük meg egy harmadik személy elbeszélésén keresztül. Nekem ez a megoldás nagyon tetszett, olyan mintha valóságos személyeket ismerhettünk volna meg a regény által. Sőt, az elbeszélő néha az olvasóhoz is fordult, így párszor olyan érzésem volt mintha valami nagy titkot ismernék meg. Izgalmas volt. :)
Tom Tulliver főszereplőt nem igazán sikerült szívembe zárni, az az igazság, hogy fiatal létére igazán csökönyös és szűk látókőrű. Sokszor tudtam volna igazán elnáspángolni őuraságát, azért ahogy egyetlen húgával bánt. Felbőszít maga a gondolat is, hogy lehetett valaki ennyire elvakult és buta, ahelyett hogy végiggondolta volna cselekedeteinek súlyát. Viszont Maggiet a kishúgát annál inkább szerettem és elfogadtam. Habár sokszor ő is rosszul döntött, mégis annyi szeretet és önfeláldozás volt benne, ami más emberben nincsen. Képes volt önzetlen lenni, képes volt saját magát háttérbe szorítani azért, hogy más emberek boldogok lehessenek. Ritka manapság az ilyesmi. Persze, a két főszereplő mellett még rengeteg más személy is megjelenik a történetben akik színesebbé, gazdagabbá teszik a történetet. Ezek közül szeretném kiemelni Mrs. Tulliver családtagjait, akik igyekeztek minden apróságba beleszólni, sőt, akár mások helyett is dönteni. De azért el kell mondanom, hogy amikor szükség volt rá akkor ez a nagy család igazán össze tudott fogni, hogy kiálljanak egymásért. Vajon ezek az értékek a mai világban is megvannak? Vajon egy nagy család manapság is képes összefogni a bajban, vagy inkább hátat fordítanak a történéseknek?
Mindezek mellett szeretném kiemelni a regényben lévő párbeszédeket, amik nagyon szórakoztatóak voltak. Egyszerűen csodálatos, ahogy mondatokba tudják foglalni szerelmüket, csalódásukat, vagy éppen ki nem mondott káromkodásukat. Sajnálom hogy manapság ezek a szófordulatok kikoptak a közbeszédből.
Szerettem ahogy George Eliot bemutatta a szereplőket és a tájat, szerettem ahogy megírta ezt a történetet, de haragszom rá a befejezés miatt. Persze ha elmondanám a miértet az igazán nagy SPOILER lenne, így viszont csak azok fogják megtudni, akik megismerik ezt a történetet. És legyen ez a zárómondat, mellyel remélem felkeltettem az érdeklődéseteket, mert higgyétek el megéri megismerni a Tulliver család történetét. :)
A könyvért köszönet a Lazi kiadónak!
Értékelés: 10/9
Mások is olvasták:
3 megjegyzés:
Pont az ilyen burkolt véleménynyilvánítások, és párbeszédek miatt szeretem a hasonló könyveket. Jókat lehet rajta kuncogni, miközben tudjuk, h ma már ilyen nem lehet. Szívesen visszatérnék az időbe megtanulni ezt a modort. :) Jó lett a poszt, és engem érdekel a könyv továbbra is. :D
Háááá mindjárt gondoltam, hogy téged ez érdekelni fog. Mit gondolsz?, találjunk fel valami időgépet, repüljünk vissza és akkor így fogunk mi is beszélni. :D
:P Amint megjelenik az első múlt-turista, tudni fogjuk, h vki feltalálta az időgépet, és akkor utazunk! :P
Megjegyzés küldése