Kleinheincz Csilla: Ólomerdő

"Minden gyerek hisz a tündérekben, a sárkányokban és a lányok segítségére siető lovagokban. Emesének édesanyja mesélt róluk; megígérte, hogy megmutatja neki a másik világot, márpedig az ígéret köti a tündéreket. És Anya tündér volt. Emese nem hitt bennük, amióta Anya eltűnt. De már maga sem tudja, mi is az igazság. Végül mégiscsak eljön érte egy lovag, ám korántsem azért, amiért hitte. A tündérek ólomerdejében rá kell jönnie: az is eladná, aki a legjobban szereti, a hős lovagoknak pedig nincs szívük. És akkor még nem is találkozott a családjával... Bár mese lenne!"

Két dolog miatt nagyon fontos ez a bejegyzés:

1. A moly.hu oldalán Szeee kezdeményezésére indult egy kampány a magyar írókért, azaz ki kell választani két magyar kortárs szerzőt, akinek a könyvét megvesszük és elolvassuk. Nekem Kleinheincz Csilla írónőre esett a választásom, mert rengeteg finomságot olvastam már a regényeiről és úgy éreztem kár lenne kihagyni.
2. Kedves olvasóim, ez a bejegyzésem az Olvasószoba történelmének háromszázadik, igen jól olvastátok a 300.-dik bejegyzése. :)

"A gyerekeknek, akik voltunk; a felnőtteknek, akik lettünk."

Ha valaki esetleg azért nem venné meg a könyvet, mert a fantasy kategóriába van besorolva, akkor annak üzenem, hogy nyugodtan rakja a kosarába, mert ez a regény egy mese, amely balladai motívumokra támaszkodik. Ízig-vérig mese, mely nemcsak sejtelmes és feszültséggel teli, de számtalan gyönyörű, dallamos mondattal van átszőve, ami csak úgy zeng az ember füleiben. Kleinheincz Csilla csodálatosan és választékosan fogalmazza meg a gondolatait, amelyekben az ember nem csak szívesen elmereng, de legszívesebben ott is maradna. Sajnos nekem sikerült elrontanom az olvasását, mert ez nem egy olyan könyv amit az ember csak úgy félbehagy és néha-néha elővesz. Le kell ülni és tudni kell elmerülni benne, így aki elhatározza, hogy elolvassa, az csak akkor tegye ha felkészült erre. Ezek után kijelenthetem, hogy az Ólomerdőt újra elő fogom venni, mert kimaradtam a búvárkodás élményéből :).

Ahogy haladunk a regénnyel úgy bontakozik ki előttünk Emese világa. Ez a világ viszont nem csak hogy ismeretlen a számunkra, de még izgalmas is. Ráadásul a főszereplőnk nem sok mindent ismer a múltjáról, így az olvasó vele együtt fedezi fel a saját életét, közösen rakják össze a kirakó darabkáit. Sokszor vettem észre magamon, hogy rettenetesen izgulok, vajon mit fog még nekünk kitalálni az írónő, mi vár ránk még a következő oldalon. És ha ez nem lenne elég, akkor ott vannak még a helyszínek, amelyek bizony ismerősek lehetnek az olvasók számára. Most már tutira nem fogok tudni úgy elmenni Gödöllő mellett, hogy ne jusson eszembe majd az Ólomerdő.

Kleinheincz Csilla a magyar irodalom egyik gyöngyszeme, akire érdemes lesz odafigyelnünk, mert biztos hogy kapunk tőle még egy két fantasztikus regényt. ;)

Értékelés: 5/5

Mások is olvasták:
Nima: ITT
Lobo: ITT