Pierre Lemaitre: Téboly

"A padlón ül, hátát a falnak vetve, kinyújtott lábbal, zihálva. Léo ott van szorosan mellette, mozdulatlanul, feje a lány combján nyugszik. Sophie egyik kezével a gyerek haját simogatja, a másikkal megpróbálja megtörölni a szemét, de mozdulatai rendezetlenek. Sír. Zokogása néha kiáltásba csap át, felüvölt, a hang a gyomrából tör elő. Fejét ide-oda ingatja. Néha olyan erősen belémarkol a kín, hogy tarkóját a falhoz veri. A fájdalomtól kicsit megnyugszik, de hamarosan minden újra összeomlik benne. Léo nagyon jól viselkedik, meg se moccan. Sophie lefelé fordítja a tekintetét, nézi a gyereket, a fejét a hasához szorítja és sír. Senki nem tudja elképzelni, mennyire szerencsétlen."

Gondolom sokunkkal előfordult már, hogy nagyon vártunk egy könyvet ám az valamiért csalódást okozott nekünk és szomorúan tettük le. Na igen, sajnos pont így jártam most a Téboly című regénnyel. Sok kedves könyvesbloggernél olvastam pozitív kritikát, ezért nagy reményekkel kezdtem neki, ám szépen lassan rájöttem, hogy ez a könyv számomra nem váltja be a hozzáfűzött reményeket.

Először is nem sikerült beszippantania, pedig ezt egy thrillertől elvártam volna. Ez még nem is lenne akkora probléma, ám az olvasása közben sem izgalmat, sem borzongást nem váltott ki belőlem, amit én elvárnék ettől a műfajtól. Az hagyján, hogy már a századik oldal környékén megfejtettem az egészet, de azzal már nem nagyon tudtam megbirkózni, hogy néhol unalmas, néhol pedig szó szerint borzalmas volt a regény. Legszívesebben elhajítottam volna az egyik sarokba, de én erős voltam és kitartottam a végéig amit viszont nem bántam meg. Ugyanis a könyv legnagyobb erőssége a vége, ahol a kirakós darabkái szépen lassan összeállnak és megtudjuk, hogy valójában mi miért történik.

A történet két fél szemszögéből hangzik el, majd ezek szépen összemosódnak a végére, így alkotva egy teljes egészet. Egyik szereplőért sem rajongtam, de azt hiszem ez a regény pont nem arról szól, hogy mi bármelyik karaktert is megkedveljük. A szerző jól ábrázolja a beteges embert a regényében, ami néhol túl jól sikerült. Szó szerint undorodtam azoktól a lapoktól, ahol az ő mondatait olvashattuk. Igyekszem úgy írni a bejegyzésemet, hogy ne legyen túl sok spoiler benne, ezért itt és most abba is hagyom. :)

Most, hogy kiírtam magamból a könyv iránti ellenszenvemet, szeretném elmondani, hogy nem kell feltétlenül hinni nekem. Igaz, hogy rengeteg thrillert olvastam és a Téboly számomra nem üti meg a színvonalat, de lehet hogy ettől függetlenül NEKED kedves olvasóm még lehet a kedvenc könyved. :) Pierre Lemaitre viszonylag jó könyvet alkotott, attól függetlenül, hogy nálam nem ütötte meg a mércét (közel sem), mert szerintem ebből kilehetett volna hozni egy sokkal ütősebbet. Talán a szerző túl nagyot akart, de nem bírta a farka, ahogy a közmondás is tartja. ;)

A könyvért hálás köszönetem Nimának, aki elpostázta nekem a könyvet. ;)

Értékelés: 5/2,5

Mások is olvasták:
Nima: ITT
Francica: ITT