Sinead Moriarty: A földre szállt nagynéni

"Kate OBrien harmincéves, és úgy él Londonban, mint hal a vízben. Keményen megdolgozott azért, hogy műsorvezetőként saját show-ja legyen, és most boldogan ül a babérjain. Aztán egyszer csak kiderül, hogy a nővérének, Fionának mellrákja van, és haladéktalanul műteni kell. Fiona otthon, Írországban él, és lényegében ő nevelte fel Kate-et meg az öccsüket, miután anyjuk (mellrákban!) meghalt. Fiona azóta matematikus lett, és családot alapított: szintén matematikus férje érzelmileg egy tuskó, csak a tudományos karrierje érdekli, ötéves ikerfiaik pedig, finoman fogalmazva, rettentő zabolátlanok. Kate zúgolódva bár, de mindent feladva azonnal hazamegy, és megpróbálja átvenni nővére helyét a nehéz időkben. De ott van még neki az apja, aki vén fejjel kezd randevúzni, és éppen Kate hajdani és utált tornatanárnőjével jár, valamint ott van álomvilágban élő öccse, aki huszonhat éves korában is elvárja, hogy eltartsák, amíg híres és gazdag rapper nem lesz. Aztán ott van még az exszerelme is, bár természetesen semmit sem (?) éreznek már egymás iránt."

Nahát, nahát, megint egy Moriarty könyv :). Az fordult meg a fejemben ugyanis, hogy ha már egyszer belekezdtem a regényeibe, akkor mi a fészkes fenéért ne olvassam el az összeset. Így esett a választásom A földre szállt nagynénire, ami egyben az utolsó olyan könyve ami kis hazánkban megjelent.

Az első oldalak után rájöttem, hogy ez nem lesz olyan mint a szerző többi könyve. Nem lesz annyi humor és szórakozás, a hangulat is inkább komorabb és szomorúbb a korábban megszokotthoz képest. Moriarty ebben a regényében szerintem nem alkotott annyira fényeset, habár a történet kiváló, de a szereplők valahogy nem sikerültek túl fényesen. Remekül ábrázolja a betegséget, a kezeléseket és azt is, hogy hogyan próbálja meg Kate testvére feldolgozni, túlélni ezt az egészet.

Kate karaktere néhol idegesítő, ráadásul a vége fele többször is elhangzott mennyire megváltozott, de ezt az olvasó nem érezheti, mert nem tudjuk milyen volt előtte. Persze elképzelésünk van, de honnan a fészkes fenéből kellene nekünk azt kitalálni, hogy ő egy önző fráter volt előtte, már csak azért is mert igen hamar úgy mutatkozik be, mint aki a családját teszi előtérbe. Talán azért is értetlenkedem, mert a szerző nem adott nekünk arról teljes képet, hogy Kate valójában milyen ember. Ugyanis az elején csak a szokásos blablát kapjuk meg, azaz hány éves, hol dolgozik, ennél se többet se kevesebbet. Ilyenkor legyen okos az ember.

"Ha valamit tanultam ebből a rohadt betegségből, az az, hogy fel tudom mérni, mi számít az életben. Az emberek, Kate, és nem a dolgok. Senki nem kíván magának olyan sírfeliratot, hogy „Itt nyugszik Kate O'Brien: szép karrier áll mögötte”."

Mindent összevetve azt kell mondanom, hogy a történet a legjobb az egészben, mert a látszólagos felszínessége ellenére mégis a valós életet mutatja be. Ha képesek vagyunk szemet hunyni bizonyos szereplők felett, akkor rájövünk miért is szeretjük annyira ezt a könyvet. Engem megríkatott és komolyan elgondolkodtatott arról, hogy én mit tennék a szereplők helyében.

Értékelés: 5/4

Mások is olvasták:
Olvasónapló: ITT
Betűvető: ITT