Karen Marie Moning: Rossz hold kelt fel

"Elvesztette a nővérét, távol került a családjától, az otthonától, a régi, gondtalan életétől. Egy új, veszélyes helyen, két világ között üldözi testvére gyilkosát, ám őt még többen akarják kiiktatni.
MacKayla Lane azt hitte, készen áll, hogy szembenézzen a pokollal is, ám rá kell döbbennie, hogy sokkal rosszabb is van, mint a halál.
A Rossz hold kelt fel ott folytatódik, ahol a Hajnalra várva vége szakadt.
Amikor a világok közötti kapu kinyílt, a Dublinra szabaduló szörnyű hercegek Prí-yát csináltak Macből, aki így immár a szabad akaratától is megfosztatott.
Meztelenül fekszik egy templom kőpadlóján, kiszolgáltatva a lelket is porrá zúzó szexuális éhségtől, s immár nem az a kérdés, hogy a sidhe-látó véghez tudja-e vinni tervét – hogy megszerezi a Sinsar Dubh-t és megöli testvére gyilkosát –, hanem, hogy van-e még egyáltalán esély arra, hogy valaha újra önmaga legyen.
Van-e még remény ott, ahol minden elveszettnek látszik? Van-e kiút abból a borzalomból, amitől Mac egész végig tartott, s ami nővére életét is követelte?
Vajon a titokzatos Barrons és a MacKeltarok, vagy V’lane, az érzéki Seelie herceg segíthet-e még ezek után, vagy ők is elbuktak azon az éjszakán, amikor az Árnyak elözönlötték a világunkat?
Arra az éjszakára, melyre rossz hold kelt fel, virradhat-e még reményt és enyhülést hozó hajnal?"

Azt gondolhatná az ember, hogy egy sorozat negyedik kötetéről már nem sok mindent lehet írni, pedig ez mekkora tévedés, hiszen az író folyamatosan változik, főleg egy olyan író, akit Karen Marie Moningnak hívnak. Ő ugyanis megcsinálta azt, amire kevesen képesek: fejlődött. Azt is mondhatnám, hogy kiforrott, de mivel nem ismerem a többi írását, ezt inkább csak halkan jegyzem meg. Az se véletlen, hogy ennyien szeretjük, hiszen minden kötetben képes nekünk valami újat, valami hihetetlent nyújtani. 

"Ki a fene maga?
Itt, a padlón, az utolsó pillanataimban, MacKayla Lane utolsó nagy mámorában, már látom, hogy erre a kérdésre az a válasz, hogy az vagyok, aki mindig is voltam.
Egy senki. "

A negyedik kötet ott folytatódik, ahol a harmadik félbe maradt és ami a legjobb, hogy nincs semmiféle visszaemlékezés, ami az eddigi kötetekre jellemző volt, mert Moning mindjárt beledobja az  olvasót az események sűrűjébe. Eleinte szokatlan volt ez az új borús, sötét hangulat, de az ember nem is csodálkozik, hiszen minek örüljünk, amikor itt a világvége. Amikor nekiveselkedtem a könyvnek, azt hittem rossz helyen járok, itt csakis valami tévedés lehet, hiszen itt mindenkit kicseréltek, senki nem az akinek lennie kéne. Főleg az elejétől volt enyhe viszketésrohamom, a miértre most nem szeretnék választ adni, mert az igazi spoiler lenne, de elégedjen meg mindenki azzal, ha azt mondom, hogy számomra egy kicsit bizarr volt. 

Moning írása, mint ahogy azt már említettem rengeteget változott. Hihetetlen íven ment keresztül, ami nem csak a történet, de a szereplők javára is vált. A hangulat ebben a részben a legkomorabb, és a stílus is ehhez mérten változott. A sötétséget alátámasztja az is, hogy sokkal kevesebb a sziporkázó humor, mint ahogy azt már az olvasó megszokhatta. Ez a rész teljes mértékben kiemelkedik a többiek közül, hiszen itt minden mindennel összhangban van. A stílus, a hangulat és a szereplők változása teljes mértékben megegyezik az események alakulásával, ám én mégis találtam egy aprócska hibát. Sajnos helyenként untam magam és vártam, hogy valami történjen már. Lehet, hogy sokan most hurrogni fognak rám, de bizony előfordult, hogy egy-egy részt legszívesebben átlapoztam volna. DE, a befejezés, az utolsó néhány oldal, viszont fenomenálisra sikeredett, arra nem lehet egy rossz szavam sem.

Ami viszont biztos, hogy Jericho Barronst még mindig nem szeretem, és szerintem már nem is fogom. Macet sem sikerült a szívembe zárni, de határozottan kezd közel lenni hozzá, mert tetszik, hogy ennyire vagány nő vált belőle. V'lane most már örök kedvenc marad és remélem ő már ilyen marad a végéig.

"Ha most megérintene, talán kedves lennék vele. Ha most kedves lenne, talán megérinteném."

A Rossz hold kelt fel méltó folytatása a sorozatnak és ha minden jól megy, akkor nem is kell sokat várnunk, hogy a befejező kötetet is olvashassuk. A CorLeonis őszre tervezi megjelentetni az utolsót és még egyéb meglepetéseket is tartogatnak a számunkra, amiért érdemes lesz az oldalukat látogatni.

Értékelés: 5/4,5

Mások is olvasták:

Gretty: ITT

Nita: ITT