Utópia végre megvalósult, hála az orvosi nanotechnológiának és a társadalmi jólétet szabályozó törvényeknek. A rendszer azonban, amely az állampolgárok egészségét hivatott őrizni, ellenük fordul. Az egész emberiség egy titokzatos elme túszává válik.
Kirie Tuan, a diktatórikus jóindulat ellen egykor öngyilkossági kísérlettel lázadó lányt a múltja kísérti, miközben az Egészségügyi Világszervezet tagjaként versenyt fut az idővel, hogy megmentse világát.
Te mit adnál meg azért, hogy harmóniában élhess magaddal?"
Igazság szerint már legalább két hónap telt el ha nem több, hogy ezt a könyvet olvastam, de még mindig elevenen él bennem az az érzés, ami akkor tört elő belőlem amikor a regény utolsó oldalához értem. Néha az ember nem is gondolja, amikor a kezébe vesz egy könyvet, hogy az milyen hatással lesz majd rá, vajon mit fog átélni rajta keresztül. Naiv voltam, mert azt hittem könnyű falat lesz, gyorsan kiolvasom és hamar túl leszek rajta, de nem. Ha a történet annyira nem is ragadott magával, de a hangulat, a belőle eredő atmoszféra viszont már annál inkább.
"A szeretettel telt biokrata társadalom nyolcvan százaléka rózsaszín épületekből és levendulaszagból áll."
Mikor ez a könyv megszületett az író már halálos beteg volt és az érzés, ami elhatalmasodott rajta, átüt minden soron. Nem is a történet az, ami nyomasztja az embert, hanem az atmoszféra, amit az író megteremtett. Akkor abban a pillanatban amikor olvastam, érzelmileg nem voltam igazán a toppon, így a Harmónia nem javított rajta, sőt. Néha kellett, hogy egy-egy napra vagy akár egy hétre félre tegyem, mert féltem hogy túlságosan elsodor érzelmileg.
A könyv legnagyobb erénye, hogy teljes mértékben képes megváltoztatni az olvasó szemléletmódját. Képes rávilágítani olyan dolgokra, amelyeket előtte azért nem vettünk észre, mert hétköznapjaink megszokott részévé váltak már. Megmutatta milyen lenne a Föld, ha túl tökéletes lenne, milyen lenne ha minden rendben lenne. Ez a fajta tökéletesség teljesen idegen a számomra és én biztos, hogy nem is érezném jól magam, mert most pont az a jó, hogy minden annyira kiszámíthatatlan.
"Amikor nem velünk beszélgetett, Miach egy padon ült a parkban, ahol gyerekek játszottak, és csendesen könyvet olvasott. Amennyire mi tudtuk, ez a szövegolvasás a papírból készült halott médiumon volt Miach egyetlen hobbija."
A Harmónia nem az a fajta könyv, amin csak úgy átrobog az ember. Néha nekem is meg kellett állni egy-egy pillanatra, hogy visszakerüljek a valóságba. Érzelmileg engem hazavágott rendesen, úgyhogy valószínűleg nem egy hamar fogom újraolvasni, de pont ettől lesz értékes, hiszen hatással van az olvasóra.
Mások is olvasták:
Nima: ITT
Nita: ITT
Szeee: ITT
"Amikor nem velünk beszélgetett, Miach egy padon ült a parkban, ahol gyerekek játszottak, és csendesen könyvet olvasott. Amennyire mi tudtuk, ez a szövegolvasás a papírból készült halott médiumon volt Miach egyetlen hobbija."
A Harmónia nem az a fajta könyv, amin csak úgy átrobog az ember. Néha nekem is meg kellett állni egy-egy pillanatra, hogy visszakerüljek a valóságba. Érzelmileg engem hazavágott rendesen, úgyhogy valószínűleg nem egy hamar fogom újraolvasni, de pont ettől lesz értékes, hiszen hatással van az olvasóra.
Értékelés: 5/4,5
Mások is olvasták:
Nima: ITT
Nita: ITT
Szeee: ITT
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése