"A frissen elvált Hope McKenna-Smith egyedül neveli tizenkét éves
kiskamasz lányát, Annie-t, és az anyagi nehézségek ellenére is igyekszik
életben tartani a családi cukrászdát, igaz, egyre fogyatkozó reménnyel.
Mert bár az Esthajnalcsillag a turisták és a helybéli lakosok szerint
is Cape Cod egyik legnépszerűbb helye, mégsem hoz annyi bevételt,
amennyi elegendő lenne a megélhetéshez, a havi törlesztőrészletek
kifizetéséhez.
Hope-ot kétségek gyötrik, hogy megérte-e a szülés miatt félbehagyni a
jogi egyetemet, aztán évek múlva kiszállni a férjével közös
vállalkozásból, és magára vállalni a családi hagyomány folytatását, az
édesanyjától és a nagyanyjától tanult cukrászmesterséget. Ha szemet
hunyt volna Rob félrelépése felett, ma is az ügyvédfeleségek
biztonságos, kiszámítható életét élhetné.
Magányos küzdelmét nagyanyja, a francia származású Rose súlyosbodó
Alzheimer-kórja is nehezíti. Aztán az idős hölgy egyik ritka tiszta
pillanatában arra kéri, hogy utazzon el Párizsba, és derítse ki, mi
történt a második világháború és a holokauszt idején elveszett
családtagjaival. Hope, aki korábban mit sem sejtett nagyanyja múltjáról,
vonakodva bár, de repülőre ül, aztán nyomozásba kezd a Fény Városában.
Keresése nyomán hetven éve eltemetett családi titkok, három
világvallás ínycsiklandó süteményreceptekben megtestesülő hagyományai,
és egy csodálatos, elpusztíthatatlan szerelem bukkan fel a múltból,
örökre megváltoztatva a zárkózott és folyton tépelődő Hope egyhangú
napjait."
Kristin Harmel regényét születésnapomra kaptam meg. Valójában fogalmam sem volt arról, hogy miről szól a könyv, de a cím és a borító meggyőzött arról, hogy bizony a polcomon a helye. A karácsony elteltével úgy éreztem, hogy teljesen helyénvaló lenne, ha most olvasnám el, hiszen a karácsonyi sütemények, a fenyőfa illata, a hó még nem múltak el teljesen.
Szeretem azokat a könyveket, amelyek az első pillanattól kezdve képesek elvarázsolni. Ha nem is a történettel, akkor is jó, ha van egy apró dolog, egy mozzanat amibe bele tudsz kapaszkodni, ami húz magával és arra késztet, hogy tovább olvass. Nálam ezt a sütemények jelentették. Minden sorában, minden fejezetében még a hangulatában is szerepeltek ez az aprócska édességek. Sőt, hogy beavassalak titeket egy óriási nagy titokba, a süteményeknek bizony közük van az események alakulásához is, egyszóval igazán fontos szerepet kaptak. A történetet két személy tolmácsolásában ismerhetjük meg, egyikük maga Hope, míg a másik az ő nagymamája. A váltás szerencsére nem ér minket váratlanul, ezért hamar hozzá tud szokni az olvasó.
Az író komótosan vezet be minket a történetbe, szépen lassan mutatja be nekünk a szereplőket, a helyszínt, nem pörgős a felvezetés. Az olvasó hirtelen elkezd izgulni, esetleg nem is akarja majd letenni a könyvet, mert többet és többet akar megtudni a családról, a NAGY titokról. Az írónő egy darabig kellőképpen fenn tudja tartani a feszültséget, egészen a könyv harmadáig, ahol be kéne következnie a csúcspontnak. De csak kéne, mert Kristin Harmel úgy döntött, hogy tesz még bele egy-két csavart, ami nem igazán a történet javát szolgálja. Ne értsétek félre az írásomat, hiszen ez egy remek könyv, de szerintem egy kicsit túlírta az írónő, ami miatt a végkifejletet képtelen voltam már olyan mélységben átérezni, mint amennyire kellett volna, pedig ez egy csodálatos történet a szerelemről, családról és a szeretetről.
A könyv legnagyobb erőssége egyértelműen a hangulat, ahogy mindez elénk tárul, hiszen ezt a történetet már sokan megírták előtte, de nem így, nem ebben a formában. Sokkal elviselhetőbb egy olyan köntösben olvasni ugyanazt, ahol nem vágnak képen a történelem eseményei, ahol esetleg boldog lehet a végkifejlet.
A könyv külalakjával kapcsolatban annyi megjegyzésem lenne, hogy míg a Piooner kiadó igazán fontos hangsúlyt fektet a megjelenésre, addig ugyanez sajnos nem mondható el a helyesírásról. Számos elütés, hiba található benne, amit már nem csak ennél a regénynél vettem észre, hanem máshol is felfedeztem ugyanezt. Elég idegesítő tud lenni olyankor, amikor szinte minden klappolna mindenhez, és ilyen apróságokkal képesek elrontani az egészet.
Összességében nagyon jó kis könyv, mind hangulatban, mind történetben. Ajánlom azoknak, akik szeretnék jobban megismerni a történelmet, de azoknak is, akik még hisznek az igaz szerelemben és abban, hogy mindez meg is valósulhat.
Értékelés: 5/4
Mások is olvasták:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése