S. J. Parris: Eretnek

"Giordano Bruno - egykori szerzetes, költő, tudós és mágus, a római inkvizíció szemében eretnek - keresztülvág Európán, nehogy hitéért, miszerint a Föld kering pályáján a Nap körül, megégessék. Mert ennyi is elegendő lenne, hogy máglyára kerüljön, és akkor arról még nem is beszéltünk, hogy előszeretettel tanulmányozza az okkult filozófiákat és a mágia gyakorlatát.

S.J. Parris magával ragadó regényében éppen ez a ritka tudás utáni vágya hajtja az Erzsébet-kori Angliába, ahol váratlanul beszervezik kémnek és titkos ügynöknek, és immár kettős megbízatással érkezik Oxfordba, az egyetemi városba. Hivatalosan egy királyi vendéget kísér el útján, és mellesleg a kopernikuszi világegyetem-elméletről tart előadást és vitát. Nem hivatalosan azonban a királynő ellen szervezett katolikus összeesküvést kell feltárnia és lelepleznie. Küldetését drámai fordulatok nehezítik: hátborzongató gyilkosságok sora és egy okos, szépséges lány felbukkanása is mind hátráltatják őt szokatlan munkájában. Ahogy Bruno szeme előtt kezd összeállni a gyilkosságok közti kapcsolat, arra is rádöbben, hogy Oxfordban senki sem az, akinek mutatja magát. Ráadásul a gyilkos, akit meg kell állítania, az eretnekség és az igazság keskeny mezsgyéjének megszállottja."

Lassan már egy hónapja, ha nem több ideje, hogy ezt a könyvet kiolvastam, de sajnos idő hiányában még csak most jutottam el odáig, hogy pár sort írjak róla.

A legszembetűnőbb, hogy ebben a könyvben az írónő nem egy fiktív szereplőt mozgat, hanem egy valódi hús-vér történelmi személyt, mégpedig Giordano Brunot. Ő volt a reneszánsz kor egyik legnagyobb alakja, aki egyszerre volt filozófus és szerzetes. Sőt, nem csak ő, hanem a másik két személynek is fontos szerepe volt a történelmünk során. Ennek tudatában nagy kíváncsisággal álltam neki a mű olvasásának.

"– Láthatod, Bruno, hogy csakis csalódás lesz osztályrészed, ha az asszonynépet a társalgás erényéért próbálod megismerni."

Be kell vallanom, hogy nem a könyv fülszövege hozott engem lázba, hanem a könyv trailere. Igaz, ami igaz, túl sok mindent nem árul el a történetről, de a zene és a belőle áradó borongós hangulat mind arra sarkaltak, hogy elolvassam a könyvet. Ráadásul köztudott, hogy eddig nem sok történelmi krimi fordult meg a kezeimben, ami pedig mégis megakadt bennük az sose végezte kiemelkedő helyen a kedvenceim listáján, de S. J. Parris regénye meglepően jól sikerült, és kifejezetten élveztem az események minden sorát, annak ellenére hogy néhol egy kicsit megakadt a történet. A történet lendületes, eseménydús, emiatt nem lehet egy percig sem unatkozni, így annak semmiféleképpen nem ajánlanám a könyvet, aki esetleg jobban szereti a "lassú víz partot mos" típusú sztorikat.

Mindenképpen szeretném pozitívumként kiemelni a regény stílusát, hiszen az írónő remekül adja vissza nekünk a kor hangulatát. A helyszínek  is magával ragadóak, az 1580-as évek Angliáját ismerhetjük meg mélyebben, márpedig nekem ez az egyik kedvenc helyszínem. A karakterábrázolás is kiemelkedő, a főszereplő kidolgozása igazán alaposra sikerült, és bár nekem néhol egy kicsit pipogya, ennek ellenére mégis kedvelhető. Az egyik kedvencem lett John Underhill karaktere, ő talán még erősebbre is sikerült, mint Bruno doktoré. Tetszett, ahogy megpróbálta magából a legtöbbet kihozni és megpróbálja az akkori modern felfogások szerint felnevelni a lányát. 

"- Ezek itt elméletileg Anglia legokosabb férfijai, Bruno doktor, és esküszöm, mosónők nem lelik ekkora örömüket a rosszindulatú pletykálkodásban, mint ők."

Összességében kiváló történelmi krimi, ami nem csak hogy korhű, de még izgalmas és szórakoztató is. Mindenképpen ajánlatos elolvasnia a műfaj kedvelőinek, mert biztos, hogy nem fognak egy cseppet sem csalódni. És hogy hol van a folytatás? Fogalmam sincs, de én már nagyon várom.

Értékelés: 5/4

Mások is olvasták: