Catherynne M. Valente - Marija Morevna és a Halhatatlan

"Marija Morevna gyerekkorában tanúja lesz annak, ahogy madárból emberré változott jóképű fiatalemberek feleségül veszik a nővéreit. Amikor pedig lassan feltárul előtte az orosz mítoszok láthatatlan világa, érte is eljön Halhatatlan Koscsej – hogy nagy hatalmú mesebeli lények és törékeny emberek játszmájának, sodró lendületű történetének részese legyen."

Az életem során nem túl sok népmese feldolgozása akadt a kezembe, sőt, ha jobban belegondolok eddig még egyetlen darabot sem sikerült elolvasnom. Mindig is szkeptikusan álltam hozzá az ilyen jellegű regényekhez, mert a "feldolgozás" szó nem mindig tud bizalomgerjesztően hangzani. Ilyenkor félő, hogy valójában nem lesznek képesek újat mutatni az olvasónak. De Catherynne M. Valente olyan jól össze tudta mosni a valóságot a népmesével, hogy észre se vettem, mit is tartok a kezemben. 

The Firebird (vitaliyv.deviantart.com)

"Egy tengerparti városban, amelyet egészen bizonyosan sosem illettek olyan burzsoá névvel, mint Szentpétervár, állt egy hosszú, keskeny ház egy hosszú keskeny utcában. Az egyik hosszú, keskeny ablakában egy világoskék ruhás, fakózöld papucsos leány figyelte a megérkező új szomszédot: egy nagyon magas és sovány öregasszonyt, aki fekete gyapjúruhában bőröndjét szorongatta, és a dereka olyan vékony volt, hogy Marija két kézzel körbe érte volna."

Marija Morevna gyermekként nézi végig, ahogy a madarak a fáról lerepülve, gyönyörű férfivá változnak és elveszik az ő nővéreit. Ekkor határozza el, hogy ő nem lesz gyanútlan és kilesi majd a leendő férjét. Ám a sors mindent megváltoztat és nem látja pont azt a madarat, aki érte jött. A prológust elolvasva féltem, hogy valami teljesen mást kapok, mint amire számítottam. De mire is számítottam valójában? Igazán magam sem tudtam, csak azt gondoltam, hogy ez biztos jó lesz. Azt már az elején le kell szögeznem, hogy ez a könyv nem olyan, amit bárhol bármikor képes leszel olvasni. Ehhez kényelembe kell helyezned magad, lehetőleg csend vegyen körül, ugyanis minden érzékeddel koncentrálnod kell, mert ha csak egy pillanatra is, de elvesztheted a fonalat. És ha elveszted, akkor nehéz visszazökkenni. 

Koschei & Maria Morevna (msh.deviantart.com)

Catherynne M. Valente története egyszerre sötét és színes. Sötét a témája és a hangulata, viszont színes a gyönyörűen megfogalmazott mondatok miatt. A kettő kombinációja igen élvezetes egyveleget alkot, mert hiába érezzük borongósnak a történetet, mégsem ránt minket bele, pont a tálalás miatt. A dallamos mondatszerkezetek, a csodás leírások élvezetessé teszik az olvasást, megkönnyítik a fantázia szárnyalását. Kellemes, elgondolkodtató és ami a legérdekesebb, hogy minden embernek mást tud nyújtani. Minden korosztály más következtetést fog levonni. A különlegesség nem csak az írásmódból fakad, hanem azokból a lényekből is, akik megfordulnak benne. Személyes kedvencem lett a domovaja, aki kis házi manóként szolgál abban a házban, akivel házasságra lépett (igen, jól olvasod) és ha maga a ház megsérül vagy megbetegszik, akkor a domovaja is átéli ezeket a borzalmakat. Csodálatos már maga az elgondolás is.

"Egyszer csak Zvonok, a domovaja ott ült a bőrönd fedelén. Cipője újonnan és kifényesítve csillogott, bajszát gyönyörűen beolajozta.
- Nem megyek veled - mondta komoran a házimanó. - Ezt meg kell értened. A házhoz fűz a házasság, nem hozzád. Még ha ki is mennél a mezőre, és tánccipőt ígérnél nekem, úgy szólítanál, akkor sem mennék."

Andrej Meshhanov - Domovoj

Fontos, hogy legyen az embernek kellő háttértudása az orosz mitológiából, különben könnyen a sötétben tapogatózhat, miközben olvassa a könyvet. Ebből kifolyólag rengeteget bűvöltem az internetet, hogy minden információ a birtokomba kerüljön. A mai napig nem vagyok meggyőződve arról, hogy sikerült mindent kikeresnem és teljes mértékben megérteni a történetet. Ezért biztosan elő fog még kerülni a könyv és még számtalanszor el fogom olvasni  azért, hogy minél inkább megértsem a könyv mondanivalóját. Biztos vagyok benne, hogy sokkal többet akart nekem üzenni, mint ahogy az első olvasatra kiderült számomra.

Kleinheincz Csilla lenyűgöző munkát végzett a fordítással. Megmutatkozik benne a saját írói vénája is, mert enélkül szerintem nehéz lett volna visszaadni az eredeti hangulatát. Egy kicsit éreztem is rajta, hiszen előtte már olvastam tőle az Ólomerdőt. Persze ez egyáltalán nem a mű hátrányára volt, sőt, kifejezetten jót tett a műnek.

Catherynne M. Valente elvitt egy olyan helyre, ahonnan nehéz visszazökkenni. Hogy mit fogok ezután olvasni? Még magam sem tudom, de hogy bátrabban veszek majd a kezembe orosz irodalmat, az is biztos.

Értékelés: 5/5

Mások is olvasták:
Profundus Librum: ITT