2012. április 2., hétfő

George R. R. Martin: Trónok harca

"A Trónok harca lebilincselő fantasy, amely klasszikus lovagkirályságba vezeti el az olvasót: Westeros fölött valaha a sárkánykirályok uralkodtak, ám a Targaryen-dinasztiát 15 évvel ezelőtt elűzték, és most Robert Baratheon van hatalmon hű barátai, Jon Arryn, majd Eddard Stark segítségével. A konfliktus középpontjában Deres urai, a Starkok állnak. Olyanok, mint a föld, ahol születtek: makacs, kemény jellemű család. Szemünk előtt hősök, gazemberek és egy gonosz hatalom története elevenedik meg. Ám hamar rá kell ébrednünk, hogy ebben a világban mégsem egyszerűen jók és gonoszok kerülnek szembe egymással, hanem mesterien ábrázolt jellemek bontakoznak ki előttünk különböző vágyakkal, célokkal, félelmekkel és sebekkel. Martin legnagyobb erőssége, hogy meg tudja újítani, és élettel tölti fel azt a műfajt, amit a számtalan populáris Tolkien-imitáció évtizedeken át klisék sorozatába fojtva ismételgetett. A tűz és jég dalának első kötete egy világteremtő fantasyeposz nagyszabású felütése."

Ezt a bejegyzést azért halogattam idáig, mert meg szerettem volna várni míg elindul a tévésorozat. Ugyanis a sorozat második kötetének kezdő epizódja ma lesz látható az HBO-n. Ezt vegyétek emlékeztetőnek. :) Mindemellett a nyitó résszel egy huzamban szeretném elkezdeni a Királyok csatáját, azért mert apu nézi a sorozatot, és így legalább lesz valaki akivel ki tudom majd beszélni a könyv eseményeit. Szóval ez most olyan kettő az egyben bejegyzés.

Lassan négy éve jelent meg a Tűz és jég dalának az első kötete, de én csak most vettem először a kezembe. Ennek oka, hogy nagyon apró betűvel van szedve és közel ezer oldalas, ami egy kicsit elriasztott az olvasásától. Még az oldalszámmal nem is lenne problémám, de az apró betű egy szemüvegesnek kész halál. Végül aztán rászántam magam és be kell ismernem, hogy nem volt rossz választás. Sőt! Határozottan tetszett a Trónok harca. Valójában egy erőteljes fantasy könyvre számítottam, ezért enyhe csalódást ért, hogy George R.R. Martin nem csap a lovak közé, de így, hogy a végére jutottam, már tudom, hogy kellett ez a kis bevezető. Rengeteg szereplő elevenedik meg a könyv lapjain, ami enyhén szólva is brutális. Az elején ide-oda kapkodtam a fejemet, hogy akkor most ki is van kivel, vagy hogy is van ez. Mire rájöttem, hogy a könyv végén található egy kis összefoglaló addigra én már a könyv negyedénél tartottam, de legalább megtaláltam :).

Nem győzőm dicsérni az írót, akit hatalmas fantáziával áldott meg a sors. Egy remek világot, összetett karaktereket és csodás történetet hozott nekünk össze. Olyat, ahol meg tudod különböztetni a jót és a gonoszt, szereted akit szeretni kell és utálod, akit utálni kell, csupán meg kell ismerned a Tűz és Jég dalát. Miután befejeztem csak ültem és ültem és azt gondoltam magamban, hogy wow, ez már valami. Egyértelműen kedvenc lett. Viszont azt nem tudom megbocsájtani az írónak, hogy ilyen kegyetlenül elbánt Daenerysszel. Nem mintha más szereplőkkel jól bánna, de Daenerys sorsát kicsit a szívemen viseltem.

"– A kastélyon kívül vagyunk – szólalt meg Ned.
– Téged nehéz lenne becsapni, Stark – jegyezte meg Kisujj vigyorogva. – A nap vagy az égbolt vezetett nyomra?"

Mindemellett ki kell hangsúlyoznom a kiváló történetvezetést, a remek párbeszédeket, egyszóval mindent. Egyszerűen képtelenség erről a könyvről bármi rosszat írni. Nem találtam egy olyan pontot sem, ami unalmas lett volna a történetben. Persze voltak olyan részek, amik kevésbé érdekeltek, mert egy-egy szereplő életútja jobban vonzott, de azokat se lapoztam át, mert biztos lehettem benne, hogy akkor valami fontosat fogok kihagyni.

Egyértelműen ajánlom mindenkinek, aki imádja a fantasy műfajt vagy a monumentális kalandregényeket. Na és akkor most jöhet a második rész. :)

Értékelés: 5/5***

Mások is olvasták:
Amadea: ITT
Nita: ITT
Egykönyvmoly: ITT

2 megjegyzés:

Gyula írta...

Én is tervezem elolvasni, mert a sorozat nagyon bejött. Különösen a karakterábrázolás tetszik.

Zoltán Krasznai írta...

Egy ismerősöm írt egy negatív kritikát Martinról:
http://deansdale.blog.hu/2011/10/18/miert_van_elegem_george_r_r_martinbol#c21773929