Jane Green: Anyósok városa

"Hárman voltunk ebben a házasságban…

Emlékszem, amikor Diana hercegnő szomorú, nagy szemekkel felnézett a kamerába és elmondta az immár hírhedtté vált szavakat, én pedig azon tűnődtem, hogy mi a csudáról beszél, és csodálkoztam, hogy lehetett ilyen hihetetlenül teátrális. Most pedig, hetekkel a saját esküvőm előtt pontosan tudom, hogy mire gondolt. Az egyetlen különbség, hogy nekem nem egy szeretővel, hanem, egy matriárkával van dolgom. Őszintén mondom, nem tudom eldönteni, melyik rosszabb."
Ha az ellentétek vonzzák egymást, Ellie és Dan egymásnak vannak teremtve. Ellie - egy elit londoni szállodalánc marketing menedzsere - ösztönember; a televíziós producer Dan pedig mindent előírásosan csinál. Ellie úgyszólván árva - tizenhárom évesen veszítette el az édesanyját, apjával szinte sosem találkoznak -, Dan felső középosztálybeli családja viszont nagyon is összetartó. Kezdetben Ellie végtelenül boldog, hogy befogadja a Cooper família, s amolyan megtalált anyaként öleli magához Dan anyját, Lindát. Ám csakhamar rájön, hogy Linda "anyáskodása" lényegesen tolakodóbb annál, amivel akár a legjobb meny is megbirkózhatna. Mi a csudáról beszélhet Dan naponta kétszer az anyjával? És Linda miért hívatja ki Ellie-t egy fontos megbeszélésről valami semmiség miatt? És hogyan lesz a tervezett bensőséges polgári esküvőből királyi menyegzővel vetélkedő, estélyi ruhás társasági esemény? És mi lesz, amikor megszületik az első unoka?"

Jane Green nevével akkor találkoztam először, amikor elolvastam tőle a Nők városát. Már akkor is idétlennek találtam ezeket a címeket, azóta sem változott a véleményem. Ennek ellenére mégis elhatároztam, hogy igyekszem beszerezni az összes művét, mely megjelent magyarul, mert nagyon megszerettem az írónőt. Ennek egyszerű oka van, mégpedig az, hogy úgy szórakoztat, hogy közben észre se veszem, hogy már a könyv felénél járok. Ez az Anyósok városával sem történt másképp. Mikor már azt hittem, hogy már nem tud mivel előrukkolni az írónő, akkor tutira beletesz egy hatalmas csavart, amin megdöbbenhetek.

Az Anyósok városában, ahogy a cím is utal rá, az anyós-meny kapcsolatot mutatja be. Aki már férjhez ment, biztos tudja miről beszélek. Sokan vagyunk, akik néha falra mászunk tőlük, és számos vicc tárgya is, nem véletlenül. Jane Green remekül ábrázolja ezt a fajta kapcsolatot, igazán sikerült rátapintania a lényegre. Kirázott a hideg a sok hasonlóságtól, valószínűleg ezért is kötött le annyira. Kíváncsi voltam, hogy meddig tud elmenni egy ilyen kapcsolat. Hogy lehet megoldani ezeket a dolgokat? Mindemellett még le is kötött. Megnevettetett, és még egy kicsit sírtam is. 

Ellie az a fajta személyiség, akivel teljes mértékben képes voltam azonosulni. Vele együtt átéltem a sok viszontagságot, ami megtörtént vele miután bekerült a férje családjába. Minél inkább megpróbált megfelelni anyósának, annál inkább kudarcba fulladt ez a kapcsolat. Érdekes volt látni Ellie személyiségfejlődését, hogyan változott át, hogyan lett belőle veszekedő hárpia, mindez egy személy miatt. Később azon kaptam magam, hogy azon töprengek, hogyan lehetne megoldani mindezt másképp, mert azért ezt valahogy meg kell oldani. Nem lehet egyfolytában csak harcban állni egymással. Nemde? Ebből kifolyólag nem csak olvastam a könyvet, hanem elkezdtem elemezni magamban a történteket, aminek eredménye az lett, hogy levontam bizonyos következtetéseket.

Az Anyósok városa mondanivalója arról szól, hogy hogyan próbáljunk együtt élni anyósukkal. Még ha tudjuk is, hogy nehéz, mégis meg lehet oldani, vagy így, vagy úgy. A kérdés csak az, hogy mi lesz a végeredmény.

Mostanában valószínűleg ehhez hasonlatos könyveket várhattok tőlem, melynek oka a hirtelen jött tavasz, ami számomra azt üzeni, hogy itt a szerelem, a romantika ideje, amit a madarak csicsergése hozott el nekem.

Értékelés: 5/5

Mások is olvasták: