Mark Lawrence: Tövisek hercege

"Óvakodj a Tövisek Hercegétől…

Kilencévesen végignézte, ahogy anyját és öccsét meggyilkolják. Tizenhárom évesen már egy vérszomjas rablóbanda vezére.

Tizenöt évesen király akar lenni…

Elérkezett az idő, hogy Honorous Jorg Ancrath herceg visszatérjen a várba, amelynek egykor hátat fordított, és elvegye, ami jog szerint őt illeti. Mióta egy tüskebokor tövisein vergődve végig kellett néznie, ahogy Renar gróf emberei lemészárolják anyját és kistestvérét, Jorgot pusztán a harag vezérli. Élet és halál számára csak játszma – és nincs vesztenivalója.

Ám atyja várában ármány leselkedik rá. Ármány és fekete mágia. Bármennyire megingathatatlan is az akaratereje, legyőzheti-e egyetlen fiatalember az elképzelhetetlen hatalommal bíró ellenséget?"

A Tövisek hercege kisebb port kavart bennem, mert nem tudtam eldönteni, hogy beszerezzem-e vagy sem. Hogy miért? Mert attól tartottam, hogy Brent Weeks koppintás lesz és valahogy nem fűlött a fogam egy olyan regényhez, ami egy másik könyvre hajaz. Az igazság az, hogy hatalmasat tévedtem. Ugyanis a két könyv nem hogy nem hasonlít egymásra, de még közük sincs egymáshoz. Először is ott van mindjárt Mark Lawrence, akinek olyan stílusa van, hogy ha még a történet nem is lett volna érdekes, akkor is odaszegezett volna. Egyszerűen leírhatatlan, amit átéltem a sorai által. A második legfontosabb dolog pedig a főszereplő, aki szerintem senkivel sem hasonlítható össze.

Féltem, mert első szám első személyben íródott és nem sűrűn találkoztam még ehhez hasonlóval ebben a műfajban. De most, hogy a végére értem, tudom már, ezt így kellett megírni. Ellenkező esetben nem lett volna ennyire hatásos az egész történet. Gy. Horváth László, akinek a fordítást, köszönhetjük nagyon jó munkát végzett. Jól tette a kiadó, hogy őt kérte fel. Elkapta mind a hangulatot, mind a hangnemet amiben íródott és egy ilyen regény esetében ez nagyon fontos szempont. Itt és most szeretnék fejet hajtani előtte, mert nélküle nem lenne ennyire élvezetes a történet. Ha már szót ejtettem a fordításról, akkor szeretném megemlíteni a könyv borítóját, ami engem teljes mértékben megfogott, azt sugallja, hogy mennyire jó lesz majd ez a történet. És mikor megfogtam elhittem neki, egyből éreztem, hogy nem nyúltam mellé. 

"Annyit mondhatok, hogy mérhetetlenül hosszú ideig semmi mást nem láttam, csak ennek a pogánynak a szemét, semmi mást nem hallottam, csak a lélegzetvételét, egyetlen izmom sem mozdult csak a szívem."

Na, de kanyarodjunk vissza a történethez, ami egyszerűen letehetetlen. Ritka amikor egy-egy oldalt újra olvasok és ez nem azért van, mert nem értettem, hanem egyszerűen csak féltem, hogy hamar vége lesz. A történetvezetés gördülékeny, nincs olyan oldal, amin unatkoztam volna. Sőt, nem is lehet kiszámítani, hogy mi fog történni a következő oldalakon. Klisék helyett számos meglepetéssel találhatjuk szembe magunkat, amik közül egyet sem szeretnék megemlíteni azért, hogy meghagyjam nektek a felfedezés örömét. A hangulata mély és depresszív, ami mellé érdemes egy kis Saltillot hallgatni, mert segít abban hogy még inkább átéld a történetet. De vigyázz, mert könnyen a mélybe ránt, ahonnan nehéz lesz visszamászni.

Jorg, aki a történet mozgatórugója nagyon jól el lett találva. Egyszerre emberi, de mégis különleges, furcsa, ám mégis megdöbbentő, utálatos, és ennek ellenére mégis szeretjük valamiért. Szerettem, mert hitelessé tette ezt az egyébként sem könnyű történetet. Na persze a többi karakter sem elhanyagolható, de érezhető, hogy az író Jorgra fektette a legtöbb hangsúlyt. Ami engem leginkább meglepett, hogy olyan emberekért vérzett a szívem, akiket utálnom kellene. És mégsem így történt. Azt hiszem ezt szerettem a legjobban Mark Lawrenceben, hogy azokból az szereplőkből is tudott valakit csinálni, akik valójában meg sem érdemelték volna.

"Vannak viták, amikor késre van szükség, hogy az ellenfél elevenébe vágjunk, és van, hogy egy bölcs kövével kell fejeket betörnünk."

Mark Lawrence regénye után nehezen találtam olyan könyvet, amit érdemesnek találtam arra, hogy olvashassam. Annyira megragadott a Tövisek hercege, hogy kellett egy pár nap mire átlendültem rajta. Végre egy ízig-vérig fantasy, ami képes még újat mutatni.

A folytatásra augusztusig kell várni és remélem a Fumax kiadó gyorsan kiadja nekünk. A könyv címe King of thorns a borítója pedig ilyen lesz:

Értékelés: 5/5***

Mások is olvasták:

Nima: ITT